Publikáció teljes címe
Horseshoe kidney transplantation
Szerzők
Nemes Balázs, Kanyári Zsolt, Zádori Gergely, Zsom Lajos, Berhés Mariann, Hamar Mátyás, Kóbor Krisztina, Péter Antal
Abstract
Horseshoe kidney is a fusion anomaly found in approximately one in 400-600 people. Due to vascular and ureteral variations, transplantation with a horseshoe kidney presents a technical challenge. In our case, the isthmus connected the upper poles and contained parenchyma. It consisted of three renal arteries, five veins collected to the inferior vena cava, and two ureters and pyelons. It was implanted en bloc to the left side retroperitoneally. During the early period, cellular and humoral rejection was confirmed and treated. For a urine leak, double J catheters were implanted into both ureters. Later, the first catheter was removed. Subsequently, urinary sepsis developed, necessitating graftectomy. The uncommon anatomy of ureters and antibody-mediated rejection (AMR) may both be factors for a ureter tip necrosis led to an infected urinoma. After other Hungarian authors, we also report a horseshoe kidney transplantation that was technically successful. However, after an adequately treated but severe acute humoral rejection, the patient developed sepsis, and the kidney had to be removed. We conclude that transplantation with horseshoe kidney is technically feasible but may increase the risk for urinary complications and resultant infections. Careful consideration of risk and benefit is advised when a transplant professional is faced with this option.
Magyar összefoglaló
A publikáció egy patkóvese-transzplantáció magyarországi esetét mutatja be. A patkóvese veleszületett fejlődési variáció, amelyben a két vese állományát egy híd, az úgynevezett isthmus köti össze. Bár az ilyen donorvese felhasználása szervhiány esetén értékes lehetőség lehet, a rendellenes ér- és húgyúti anatómia miatt a beültetés technikailag nagyobb kihívást jelenthet.
Az ismertetett esetben a patkóvesét egyben, en bloc ültették be. A graft anatómiai sajátosságai közé tartozott a több artéria, több véna, valamint a két külön ureter és vesemedence. A műtét technikailag sikeres volt, de a korai posztoperatív időszakban cellularis és humorális rejectio alakult ki, amely kezelést igényelt. Később vizeletszivárgás és fertőzéses szövődmény jelentkezett, végül szepszis miatt a graft eltávolítására volt szükség.
A tanulmány fő üzenete, hogy a patkóvese-transzplantáció technikailag kivitelezhető, de a döntésnél különösen gondosan kell mérlegelni a várható előnyöket és kockázatokat. A közlemény felhívja a figyelmet arra, hogy a patkóvese összetett ér- és ureteranatómiája növelheti az urológiai szövődmények, a vizeletszivárgás és az infekciók kockázatát. Szervhiány esetén ugyanakkor az ilyen anatómiai variációval rendelkező donorvesék megfelelő sebészi tervezéssel és körültekintő betegkövetéssel potenciálisan felhasználhatók lehetnek.
