Publikáció teljes címe
Szerzők
Fülöp Tibor, Zsom Lajos, Betzaida Rodríguez, Sabahat Afshan, Jamie V. Davidson, Szarvas Tibor, Mehul P. Dixit, Tapolyai Mihály B., Rosivall László
Abstract
Background Hypokalemia is a vexing problem in end-stage renal disease patients on peritoneal dialysis (PD), and oral potassium supplements (OPS) have limited palatability. Potassium-sparing diuretics (KSD) (spironolactone, amiloride) may be effective in these patients. Methods We performed a cross-sectional review of 75 current or past (vintage > 6 months) PD patients with regard to serum potassium (K+), OPS, and KSD utilization. We reviewed charts for multiple clinical and laboratory variables, including dialysis adequacy, residual renal function, nutritional status and co-existing medical therapy. Results The cohort was middle-aged with a mean age of 49.2 years (standard deviation [SD] = 14.7) and overweight with a body mass index of 29.5 (6.7) kg/m ² . Of all the participants, 57.3% were female, 73.3% African-American, and 48% diabetic with an overall PD vintage of 28.2 (24.3) months at the time of enrollment. Weekly Kt/V was 2.12 (0.43), creatinine clearance was 73.5 (33.6) L/week/1.73 m ² with total daily exchange volume of 10.8 (2.7) L. Residual urine output (RUO) measured at 440 (494) mL (anuric 30.6%). Three-month averaged serum K ⁺ measured at 4 (0.5) mmol/L with 36% of the participants receiving K ⁺ supplements (median: 20 [0;20] mmol/day) and 41.3% KSD (spironolactone dose: 25 – 200 mg/day; amiloride dose: 5 – 10 mg/day). Serum K ⁺ correlated positively with weekly Kt/V (r = 0.239; p = 0.039), PD vintage (r = 0.272; p = 0.018) but not with PD modality, daily exchange volume, RUO, or KSD use. However, KSD use was associated with decreased use of OPS (r = -0.646; p < 0.0001). Conclusions Potassium-sparing diuretics were effective in this cohort of PD patients and decreased the need for OPS utilization.
Magyar összefoglaló
A publikáció a káliummegtartó diuretikumok peritoneális dialízisben betöltött szerepét vizsgálja, különösen az alacsony szérumkáliumszint kezelésének szempontjából. A hypokalaemia gyakori és nehezen kezelhető probléma lehet végstádiumú vesebetegségben szenvedő, peritoneális dialízisben részesülő betegeknél. Bár az orális káliumpótlás kézenfekvő megoldásnak tűnik, a betegek számára gyakran nehezen tolerálható vagy kellemetlen.
A szerzők 75 jelenlegi vagy korábbi peritoneális dializált beteg adatait elemezték, többek között a szérumkáliumszint, az orális káliumpótlás, a káliummegtartó vízhajtók használata, a dialízisadekvátság, a reziduális vesefunkció és a tápláltsági állapot alapján. A vizsgálatban a spironolacton és az amilorid alkalmazása került előtérbe mint lehetséges terápiás eszköz a normál káliumszint fenntartására.
Az eredmények alapján a káliummegtartó diuretikumok peritoneális dialízisben hatékony kiegészítő kezelési lehetőséget jelenthetnek, és csökkenthetik az orális káliumpótlás szükségességét. A közlemény gyakorlati jelentősége, hogy felhívja a figyelmet a hypokalaemia célzott kezelésére ebben a betegcsoportban, valamint arra, hogy a káliumháztartás rendezése a dializált betegek biztonságosabb és kényelmesebb gondozásának fontos része lehet.
