A kálium sokszor „csak egy laborértéknek” tűnik, pedig a szív működésére közvetlen hatással van: ha túl magas vagy túl alacsony, komoly ritmuszavarokhoz is vezethet. Ebben a bejegyzésben áttekintjük, miért ilyen érzékeny a káliumegyensúly vesebetegségben, milyen ételek és gyógyszerek tudják megemelni vagy levinni a szintjét, és mire érdemes figyelni a mindennapokban. Ha szeretné jobban érteni, miért kérik időről időre a kálium ellenőrzését, ez a videó segít összerakni a képet.

A videó tartalma írásos formában

Kedves betegek!

A káliumnak alapvető jelentősége van a sejtek normális működésében. Különösen igaz ez a szívizom sejtekre. Amennyiben a kálium a vérben vagy túl magas, vagy túl alacsony szinten van jelen, akkor ez ritmuszavarokhoz és szívmegálláshoz vezethet.

Ezen az ábrán látjuk a normális EKG-t, tehát milyen az, amikor a szív elektromos aktivitása egészséges. Láthatjuk azt, hogy amennyiben vagy túl magas, vagy túl alacsony a kálium, akkor a szív elektromos aktivitása drámaian megváltozik, és ebből a szép szabályos hullámból egy ilyen szabálytalan és fibrillációt mutató kép jelentkezik. Itt láthatjuk azokat az okokat, amelyek ilyenfajta ritmuszavarokhoz és szívmegálláshoz vezetnek.

Azt látjuk, hogy mind a hiperkalémia, tehát a magas káliumszint, mind a hipokalémia, tehát az alacsony káliumszint vezethet ilyen képhez. Ezt fibrillációnak nevezzük. Most a káliumnak a szívizmón kívül is nagyon sok jó, jótékony, illetve káros hatása van.

A kálium nélkülözhetetlen általában az izmok és az érrendszer alapvető működéséhez, hiánya izomgörcsöket okozhat, illetve ronthatja a magas vérnyomást. Tehát azt látjuk, hogy valaki minél kevesebb káliumot eszik, általában annál magasabb lesz a vérnyomása. A kálium hasonlóan a foszforhoz, de gyakran éppen a legegészségesebb ételekben van jelen.

Jelen például az olajos magvakban, a hüvelyesekben, különösen a babban, a mazsolában, a paradicsomban, a burgonyában és általában zöldleveles növényekben. De ilyen például az avokádó is. Gyümölcsökben nagyon gyakran magas a káliumtartalom. Különösen a dinnyében, a szilvában, a meggyben, a dióban, a gesztenyében és a mákban. Felhívom a figyelmet arra, hogy ezek közül néhányban nagyon magas a foszfortartalom is, ilyen a dió, a gesztenye és a mák. Sőt, a mákban sok vas is van.

Ugyanakkor kálium előfordul olyan ételekben is, amelyek nem annyira egészségesek, ilyenek például a vöröshúsok, vagy egészségtelenek ilyenek például az üdítőitalok is. Ezen az ábrán azt láthatjuk, hogy a kálium alacsony bevitele, tehát amikor a diétában alacsony káliumtartalmú ételek dominálnak, azok gyakran összefüggenek az érrendszeri megbetegedésekkel. Itt különböző tudományos vizsgálatok eredményét látjuk összesítve, és ezek a vonalak minél inkább balra helyezkednek el, annál inkább azt látjuk, hogy a kálium a szív- és érrendszeri megbetegedések előfordulási gyakoriságát növeli.

Ugyanez a helyzet a vérnyomással is. Minél kisebb a kálium bevitele, annál magasabb a vérnyomás is. Ugyanakkor kálium befolyásolja egy olyan hormonnak a működését, amely a vesére hatva szabályozza a káliumszintet a vérben.

Minél több káliumot eszünk meg, annál inkább termelődik ez az aldoszteron nevezetű hormon. Ez azért csodálatos, mert ha nem volna ez az aldoszteron hatás, akkor a fölösleges kálium nem tudna eltávozni a vesén keresztül. Tehát ha ennél valaki nagyon-nagyon egészségeset, akkor szívritmuszavar és szívmegállás lépne föl. Szerencsére ezt el tudjuk kerülni azért, mert a kálium bevitele emeli az aldoszteron termelődését, és ilyen módon a fölösleges kálium néhány órán belül eltávozik a vesében. Kisebb mértékben a vastagbélben is hat az aldoszteron, de zömében a hatása a vesén keresztül történik.

Na most az aldoszteron, ami egy nagyon fontos hormon, ha túlságosan nagy mértékben termelődik, akkor viszont negatív hatásokkal is járhat. Tehát ha például valaki nagyon kövér, és sok benne a zsírszövet, a zsírszövet az aldoszteron termelődését megnöveli, függetlenül attól, hogy milyen a káliumszint, és ez az erek falát merevíti, hegesedést okoz a vesében és a szívben, és ugyanakkor például a stroke-ot is eredményezhet. Tehát az aldoszteron túlzott termelődése szintén járhat negatív hatásokkal. A sok vérnyomáscsökkentő, szív- és vesevédő gyógyszer az aldoszteron hatását blokkolja, vagy legalábbis csökkenti.

Ez nagyon nagy mértékben egy pozitív hatás lehet, hiszen éppen azért védik a szívet, meg a vesét, mert elkerülik a túlzott aldoszteron termelődést, és ilyen módon a hegesedést. Viszont a krónikus vesebetegségben előbb-utóbb a kálium kiválasztása csökkenni fog, mint ahogy a legtöbb más ion és más vegyület kiválasztása is. Na most, ha leblokkoljuk az aldoszteron hatását olyan mértékben, hogy ez csökkenti a kálium kiválasztását, akkor természetszerűleg a krónikus vesebetegségben lévő hatást, nevezetesen, hogy a kálium kiválasztás csökkent, még jobban fokozzuk.

Ráadásul ez a negatív tendencia ezeknél a vérnyomást csökkentő, illetve vesevédő gyógyszereknél, még inkább megnyilvánul akkor, ha valaki akutan beteg. Például hasmenése van, vagy lázas, és ezért lecsökken az étvágya, ugyanis a következő dolog történik. Ilyenkor az aldoszteronra igenis szükség van, nem azért elsősorban, hogy a káliumot kivigye, hanem azért, mert folyadék és só vesztéség esetén a folyadékot és a sót visszaszívja a vese az aldoszteron hatásának keresztül.

Tehát, ha ilyen gyógyszereket szedünk, amelyek az aldoszteron hatását lecsökkentik, ilyen például az angiotenzin 2 gátlószerek különböző fajtái is, akkor az aldoszteron nem tudja visszaszívni a sót és a vizet, és ilyen módon ez a folyadékvesztesség még inkább hangsúlyos lesz. Ez az a probléma, mert ha valakinek só és folyadékvesztése van, akkor a vese vérellátása csökken, és ekkor veseelégtelenség súlyosbodhat, vagy veseelégtelenség alakulhat ki. Tehát azt látjuk, hogy nagyon sok szív- és vesevédő gyógyszer, ha valaki akutan beteg, akkor káros hatást is kifejt.

De nem csak ezek a gyógyszerek okozhatnak ilyen problémát. Gyulladáscsökkentők, amelyeket például reumás megbetegedésekre szednek, maga a cukorbetegség, főleg akkor, hogyha só visszaszívást okoz, és magas lesz az ember a folyadékszintje. Bizonyos transzplant gyógyszerek, heparin, ez egy vérhígító, és különböző vízhajtók szintén csökkenthetik az aldoszteron hatását. Ilyen módon magas káliumot okozhatnak.

Tehát összegezve azt mondhatjuk, hogy a nagyon egészséges táplálkozás egyben magas káliumtartalommal is jár. Ez nagyon jó addig, míg nincsen az embernek vagy vesebetegsége, vagy pedig egy akut veseelégtelensége, például azért, mert hasmenése van, és a folyadék a szervezetében túl alacsony. Ilyenkor azonban kálium visszatartás alakulhat ki, és akkor ez szívritmuszavarokat okozhat, és esetleg sajnos nagyon súlyos következményekkel jár.

Ugyanígy van ez a hemodialízis betegeknél is. Ez a tanulmány azt mutatja, hogy amennyiben szívmegállás alakul ki egy hemodialízis betegben, ez hogyan függ össze a hemodialízis kezelésnek az időpontjával. Azt láthatjuk, hogy a szívmegállás vagy közvetlenül a hemodialízis kezelés után alakul ki, vagy ha nem akkor, akkor minél messzebb vagyunk a hemodialízis kezeléstől, annál gyakrabban alakul ki a szívizom megállása.

Tehát magyarul mit látunk? Azt látjuk, hogy a dialízisnek van ritkán egy stressz hatása, ami a szívre negatív lehet. Nem mindegy, hogy hogyan csináljuk a dialízist, tehát például túl gyors dialízis, vagy túlzott folyadékbevitel, és ezért túlzott folyadék eltávolítás szerepet játszhat, de leginkább minél messzebb vagyunk a dialízistől, annál jobban felszaporodik a kálium, és annál nagyobb az esélyünk arra, hogy valami ilyen ritmuszavar alakulhat ki.

Tehát mit teszünk annak érdekében, hogy megelőzzük az alacsony vagy a már magas kálium okozta gyakran súlyos problémákat? Hát aki vesebeteg, annak időszakosan ellenőrizni kell a káliumszintjét. Hogy időben tudjuk a káliumot korrigálni? Ennek követésére leginkább a nefrológus alkalmas. Miért? Mert a nefrológus tudja, hogy melyek azok a gyógyszerek, amelyek bizonyos állapotokban, például hasmenésben, például krónikus veseelégtelenségben, befolyásolni tudják a kálium mennyiségét, és ezeket megfelelően beállítja aszerint, hogy ezek a kontroll laborleleteket mit mutatnak.

A másik, amit a beteg tehet, az, hogy az arról, hogy középutat választja. Tehát kilengések nélkül egyenletesen étkezünk. Ha egyenletesen étkezünk, és nem eszünk meg mondjuk nagy mennyiségű dinnyét, azért mert dinnyeszezon van, akkor kisebb az esélyünk arra, hogy a kálium elkezd hirtelen megnövekedni. Így, hogyha mindent módjával fogyasztunk, akkor megtartjuk az arany középutat, és a káliumszint hirtelen változásai megelőzhetőek lesznek.

Ismerni kell a gyógyszereinket. Meg kell értenünk, hogy vannak olyan gyógyszerek, amelyek a káliumot befolyásolhatják. Például a gyulladásgátlók. Tehát, ha fájdalomcsillapítót szedünk, amelyek egyben gyulladásgátló hatással is rendelkeznek, ezek a káliumszintát megemelhetik. Az úgynevezett sót, amit a vízhajtók mellé adnak, nem feltétlenül kell szednünk akkor, hogyha a veseelégtelenség elért egy bizonyos szintet.

Általában a nem nefrológus orvosok a vízhajtó mellé automatikusan káliumot adnak, és mi nekünk ezt meg kell esetleg változtatni, hogyha a veseelégtelenség már elért egy bizonyos szintet. Ismernünk kell a gyógyszereinket azért is, mert maguk a vesevédő gyógyszerek is okozhatnak bizonyos állapotokban magas káliumszintet. Ha a folyadékháztartást negatívan befolyásolhatják, akkor valakinek valamilyen akut betegsége van. Ilyenkor érdemes ezeket a gyógyszereket esetleg kihagyni. De úgy, hogy minden esetben konzultálnunk kell nefrológussal.

Ne feledjük, hogy még a transzplant gyógyszerek között is vannak olyan gyógyszerek, és a vízhajtók között is, amelyek szintén emelhetik a káliumszintjét. Tehát ha bármilyen dózis változás van, akkor a nefrológussal ezt mindig beszéljük meg. Hasmenés, hányás, lázas betegség esetén, főleg ha a folyadékbevitel nem megfelelő, a vesevédő gyógyszereket és vízhajtókat esetleg ki kell hagyni vagy szüneteltetni kell. Mert említettük azt, hogy ilyen esetekben a vesevédő gyógyszerek pozitív, jótékony hatása visszájára fordulhat, és ilyenkor veseelégtelenséget okozhatnak, és magas káliumot okozhatnak.

Éppen azért, mert ilyenkor az aldoszteronra szükség lenne, és ezek a gyógyszerek pontosan az aldoszteron hatását blokkolják, vagy csökkentik. De ezt is minden esetben, az adott esetben érdemes a nefrológussal megbeszélni. Ha az adott esetben kálium, hasmenés, hányás, lázas betegség esetén, akkor ideiglenesen ehetünk több káliumtartalmú ételt.

A vízhajtót ideiglenesen függesszük fel, és ha már művesén állt a beteg, a dialízis káliumbeállítással itt változtatni lehet. Ez azt jelenti, hogy úgy állítjuk be a dialízis gépet, hogy kevesebb káliumot vegyünk ki a szervezetből, mert ha eleve veszítjük a káliumot például hasmenés következtében, akkor nyilvánvalóan kevesebb dialízis általi kálium eltávolításra van szükségünk.

Érdekes dolog az is, hogy bizonyos a káliumot növelő gyógyszerek hogyan adhatóak dialízis esetén. Általában ezek a gyógyszerek a hemodializált betegekben, különösen pedig a PD-nál a hasüregidializált betegekben nem szoktak problémát okozni. Igaz ugyan, hogy a bélen keresztüli kálium eltávolítását csökkentik, de ezt maga a dialízis általában ellensúlyozza. Sőt, a hasüregidialízis esetében a kálium gyakran egy kicsit alacsonyabb, és ilyenkor előfordulhat az, hogy ezek a vesevédő gyógyszerek, amelyeket továbbra is adunk a dialízis során, ezek kifejezetten hasznosak abban, hogy beállítsák a káliumszintet. Ezt érdemes megbeszélni a nefrológussal.

Ha magas a kálium például a vesevédő gyógyszerek dózis emelése miatt, vagy egyszerűen diéta kilengés miatt, akkor ezt a következőképpen tudjuk kezelni. Ilyenkor adunk alacsony dózisban vízhajtót, néha szódabikarbónával együtt, ez sima étkezési szódabikarbóna, és ez főleg cukorbetegeknél, de minden más betegnél is hosszú távon csökkenti a káliumszintet, és kezeli a vesevédő gyógyszereknek ezen negatív hatását.

Tehát adunk egy kis vízhajtót például a reggeli után, például ebéd után, és ez kiviszi a káliumot, és ugyanakkor a vízhajtónak a só kihajtó hatását ellensúlyozza azzal, hogy a szódabikarbónában van só. Vesevédő gyógyszerek bizonyos esetekben ártalmasak, erről már beszéltünk. Akkor például, hogyha a vese vérellátása például egy hasmenés miatt csökken.

De nem csak a kiszáradás okozhat ilyen problémát, hanem az is, hogyha valakinek bármiféle érelmeszesedése van, tehát magyarul olyan érbetegsége van, hogy kevésbé kap vért a vese. Tehát ilyen esetekben a vesevédő gyógyszerek hosszú távon nem jók, és ezt érdemes a nefrológussal megbeszélni. Tehát magyarul a vesevédő gyógyszerek nagyon sok vese megbetegedésben hasznosak, de vannak olyan helyzetek, és vannak olyan vesebetegségek, például az érelmeszesedés miatti vesebetegség, vagy bármilyen olyan betegség, ami alacsony vérnyomást okoz, vagy tüdő- és szívbetegségek, amelyek a vese vérátáramlását csökkentik.

Ilyen esetekben a vesevédő gyógyszerek nem vesevédők, hanem kifejezetten ártalmasak lehetnek, csökkentik a vesefunkciót, és ezzel együtt a kálium kiválasztást is csökkentik, és magas káliumot okoznak. Na most, ha a művese kezelés már elindult, akkor általában ezek a negatív hatások teljes mértékben kiküszöbölhetőek.

Ha a kálium nagyon magas, akkor van ez a rezoniumpor, amit vízben felhígítunk, és akkor ez megköti a káliumot a bélben, egy picit hasonló módon, mint ahogy a foszfátcsökkentő gyógyszerek, szintén megkötik a foszfort a bélben. Viszont a probléma ezekkel a fajta gyógyszerekkel a, már a káliumcsökkentő rezoniummal az, hogy egyrészt túl sok só felszívódást okoznak, tehát ilyen szempontból a szomjúságot emelik, és hogyha valaki hajlamos arra, hogy túl sok folyadékot igyon, hát ez még rosszabb lesz, illetve hogyha túl hosszú ideig szedjük ezeket a gyógyszereket, akkor sajnos a belet is károsíthatják. Tehát a rezoniumot akkor adjuk, hogyha tényleg nagyon magas a kálium, és csak egy pár napig szeretjük adni, hogy elkerüljük az ezzel kapcsolatos mellékhatásokat.

Ha a kálium már nagyon magas, vagy nagyon alacsony, amikor már veszély van, akkor feltétlenül azonnal konzultálni kell a nefrológussal, mert védeni kell a szívet. Ne felejtsük el, hogy a vesebetegek ha meghalnak, tehát ha valami nagyon nagy probléma alakul ki a szívvel, akkor általában nem a vesebetegségben halnak meg, hanem a szív megállás miatt halnak meg. Ennek egy része az, hogy a kálium vagy túl alacsony, vagy túl magas. Tehát nagyon fontos, hogy a káliumot megfelelően állítsuk be.

Ha a kálium nagyon magas, vagy nagyon alacsony, akkor gyors kezelésre van szükség. Általában a nefrológus az, aki segít ebben. Tehát, ha nagyon magas a kálium, mondjuk 6-nál magasabb, vagy nagyon alacsony a kálium, mondjuk 3-3,5-nél alacsonyabb, akkor sajnos gyorsan beszélni kell a nefrológusunkkal.

A kálium rendellenességei, mint a vesebetegség általában gyakran tünetmentesek, és ezért hamis biztonságérzetet okozhatnak. Általában a kálium stabil betegeknél, stabil diéta mellett, szintén stabil. De mindig jobb két aranyszabályt betartani.

Mindent módjával, emlékszünk, mit tanultunk az általános iskolában, ugye a görög Delphi jóslás falára föl volt írva ez a méden ágan, semmit sem túlzásban, tehát így a diétával is minél kevesebb legyen a kilengés, azért, hogy ne változzon hirtelen a kálium. Másrészt pedig, ha valaki vesebeteg, és különösen ha vesevédő gyógyszereket szed, és esetleg még nincs hemodialízisen, ez előfordulhat, hogy évekig nincs szükség hemodialízisra, vagy egyáltalán nem lesz szükség hemodialízisra, akkor a káliumot rendszeresen ellenőrizni kell. Különösen igaz ez, hogy ha valaki akutan beteg, de ha valakinek stabil vesefunkciója van, akkor is időnként a káliumot feltétlenül ellenőrizni kell.

És minden olyan esetben, hogyha valamit nem értünk, vagy valamivel kapcsolatban kétség merült fel, olyan esetekben, amikor a laborban valami hirtelen megváltozik, vagy nagy mértékben megváltozik, akkor beszélnünk kell a nefrológussal, hogy tanácsot adjon abban a tekintetben, hogy hogyan változik meg a gyógyszerelésünk, illetve hogyan állíthatjuk be ideálisan a diétánkat. Köszönöm szépen a figyelmet!