A foszforról vesebetegség kapcsán gyakran csak mint problémáról esik szó, pedig a szerepe ennél jóval összetettebb. Ebben a bejegyzésben végigvesszük, miért nélkülözhetetlen a foszfor az élethez, mikor válik kockázati tényezővé, és miért nem mindegy, milyen forrásból kerül a szervezetbe. A videó segít megérteni az összefüggéseket a táplálkozás, a veseműködés és a szív-érrendszer állapota között.

A videó tartalma írásos formában

Kedves betegek!

Amikor foszforról beszélünk, főleg dialízisben, de általában véve előrehaladott veseelégtelenségben, akkor nagyon sokszor negatív módon beszélünk a foszforról, mint hogyha a foszfor valamiféle nagy probléma lenne. Pedig a foszfor nagyon lényeges eleme az emberi szervezetnek, és foszfor nélkül nem lehetne élet, az élethez nélkülözhetetlen.

Ezen az ábrán azt látjuk, hogy nemcsak az emberben, hanem az állatokban is a foszfor a csontoknak az egyik nagyon lényeges alkotórésze. A foszfor együtt a kalciummal a csont szerkezetének nagyon lényeges alkotóeleme, és azt is látjuk, hogy a szervezetben lévő foszfát döntő többsége éppen a csontban található.

Másfelől viszont a foszfor minden emberi sejtben jelen van, és fontos szerepet játszik. Itt van ez a sejtrészecske, amit úgy nevezünk, hogy mitokondrium. A mitokondrium egyes elméletek szerint bakteriális eredetű, és eredetileg a sejtekkel szimbiózisban volt. A mitokondrium fő feladata az, hogy a cukrok lebontása során a lebontásból energiát termeljen. Ez az energia, mint egy univerzális valuta az emberi testben felhasználódik, méghozzá ATP formájában az ATP vagy adenozin-trifoszfát, egy olyan vegyület, ami tárolja ezt az energiát, méghozzá a foszforsav vagy másnéven foszfát kötésekben tárolja ezt az energiát.

Aztán a szervezet különböző részeiben ez az energia ATP formájában felhasználódik. Ilyen például az izomzat az izom összehúzódásához és elernyedéséhez egyaránt ATP-re van szükség. De igaz ez nem csak a vázizomzatra, hanem igaz ez a szívre is, tehát a szív összehúzódásához és elernyedéséhez egyaránt ATP-re van szükség.

Igaz ez általában a sejt működésére is. Az ATP meghatározza a sejt membrán működését, és az idegsejtekben például az ingerület átvitelben és egyáltalán a sejt túlélésében döntő jelentősége van. Ugyanakkor a foszfor fontos alkotó része a fehérjéknek, a DNS-nek, az RNS-nek és különböző lipideknek.

A fehérjék térszerkezete és a térszerkezeten alapuló működése, a DNS és RNS térszerkezete vagy a sejtfal szerkezete mind lényeges mértékben van befolyásolva a foszfor vagy az ATP jelenléte által. Nagyon lényeges jelentősége van a foszfornak foszforsav formájában a különböző szerves savak kiválasztásában a vesén belül is. Tehát, hogyha valaki például sok húst eszik, és felgyülemlik benne a sok szerves sav, akkor a vese ezt a sok felesleges szerves savat kiválasztja részben éppen a foszforsav kiválasztásával.

Ugyanakkor a vese és a vesesejtek számos más funkciója is ATP-függő. A foszfor, mint minden más elem vagy vegyület természetes egyensúlyban van a szervezetben. Ez azt jelenti, hogy az étkezéssel felveszünk, és kimérték, hogy átlagban kb. 1400 mg foszfort fogyasztunk el egy nap, majd ennek egy része felszívódik az érpályába, más része pedig a széklettel kiürül.

Most ez a felszívódás nagyon fontos lesz abban, hogy pontosan mennyi foszfor gyűlik be a szervezetbe. Előre mondom, hogy ez a felszívódás D-vitamin függő. Tehát, hogyha valakinek D-vitamin hiánya van, akkor nem lesz megfelelő ez a felszívódás. Ha valakiben túl sok D-vitamin van, akkor természetesen ez a felszívódás sokkal magasabb lesz, és több foszfor gyűlik be a szervezetbe.

Na most a vérben lévő foszfor eloszlik a szervezet vízterében, és felhasználódik. Felhasználódik például ATP termelés során, vagy felhasználódik a csontképzésben. Ezeket a folyamatokat igény szerint különböző hormonok befolyásolják. Ami viszont felesleges, az a foszfor nagymértékben a vese által választódik ki.

Nagyon fontos megérteni azt, hogy a felhasználástól függően az, hogy mennyi lesz a felesleges foszfor mennyisége, az mindig változik, akár percről percre. És fontos azt megérteni, hogy a vesének van egy természetes tulajdonsága, egy természetes képessége arra, hogy szükség szerint, igény szerint változtassa a foszfor kiválasztását. Tehát azt látjuk, hogy ezt az egyensúlyt a bevétel, vagy bevitel, a felszívódás, a felhasználás és a vese, illetve a bél általi kiürülésnek az egyensúlya határozza meg.

És itt van egy olyan dolog, ami nagyon lényeges megérteni. Nevezetesen, hogy a felszívódás nem csak D-vitamintól függ, hanem bél egészségi állapotától is. A bél egészségi állapota nagyon sok mindentől függ. Például befolyásolhatják antibiotikumok, vagy a vese állapota is. Ettől, a bél egészségi állapotától, a D-vitamintól és bizonyos gyógyszerektől is függ az, hogy a foszfor milyen mértékben szívódik föl. De függ ez attól is, hogy a foszfor milyen állapotban van az ételben.

Na most, azt tudjuk, hogy minden ember egyenlő. Tudjuk, hogy matematikában van egy ilyen dolog, hogy egyenlőség. De természetben nem találunk egyenlőséget. Mert ahhoz, hogy valami egyenlő legyen, először egyforma kell, hogy legyen. Már pedig foszfor és foszfor között óriási különbség van. Megállapodtunk. Tegyük azt, hogy mi történik akkor, hogyha a foszfor foszforsav formájában oldott állapotban van jelen egy élelmiszeriparitermékben. Akkor mi történik? Az, hogy ugyanúgy, mint az ebben a termékben szintén előforduló fruktóz glukózszirup teljes és gyors felszívódás van.

A fruktóz glukózszirup esetében egyébként a teljes és gyors felszívódás azt jelenti, hogy hirtelen a vércukor megugrik, és az inzulin hatalmas mértékben elkezd termelődni. A foszfor esetében pedig az történik, hogy a foszfor hirtelen megjelenik a vérben. Ennek mindenféle következményei vannak.

Azt mondtuk, hogy foszfor és foszfor között különbség van. Nézzük, hogy a mindennapi életben átlagos táplálkozás során milyen fajta ételek foszfordúsak. Azt látjuk, hogy a különböző vöröshúsok, szárnyasok, tejtermékek, tojás, mindenféle tengeri élőlény, hüvelyesek, olajos magvak, illetve szója mind nagyon sok foszfort tartalmaznak.

Azonban a különböző ételekben a foszfor más és más állapotban van jelen. Például bizonyos ételekben jobban kötött a foszfor, és ezért nehéz felszívni, és bizonyos ételekben viszont kevésbé kötött a foszfor, és ezért sokkal könnyebben felszívódik a foszfor ezekből az ételekből.

Itt van egy piramis, ami azt mutatja. Nézzük csak, hogy a szervetlen foszfor, mint például az üdítőitalokban előforduló foszforsav, az szinte 100%-ban felszívódik. A szerves kötött foszfor kevésbé szívódik fel, és még kevésbé szívódik fel akkor, hogyha növényi táplálékból visszük be a szervezetbe ezt a foszfort.

Miért van ez? Például azért, mert a növényekben van egy különleges molekula. Itt van, úgy nevezik, hogy fitinsav. Ez a fitinsav nagyon erősen megköti a foszfort, és nagyon nehéz a fitinsavat felszívni a bélen keresztül. Éppen ezért a fitinsav miatt a foszfornak csak egy része felszívható ezekből a növényi eredetű táplálékokból.

A második dolog, ami befolyásolja a foszfor szintjét a vérben, az a felhasználás. A felhasználás függ a csontok állapotától, a különböző hormonoktól, például a mellékpajzsmirigy hormontól, például a D-vitamintól. És mivel a D-vitamin átalakításában a vese fontos szerepet játszik, és ezért a D-vitamin hatásában is fontos szerepet játszik, valamint a mellékpajzsmirigy termelődése is más krónikus veseelégtelenségben, mint egészséges emberben, ezért a csontok állapota is változik krónikus veseelégtelenségben, különösen, ha a veseelégtelenség előrehaladott.

Tehát a vese állapotától, ezeken kívül a hatásokon kívül, még azért is függ a foszfor, mert minél előrehaladottabb a veseelégtelenség, a kiválasztás annál inkább csökken. De függ a foszfor erre felhasználásának mértéke az erek állapotától is. Többfajta módon, erről majd még beszélünk.

Tehát, ha a veseelégtelenség előrehaladott állapotában, a foszfor kiválasztása csökken. Ez beindít különböző kompenzáló mechanizmusokat, hogy megpróbálja a szervezet a foszfor kiválasztását, ha gyenge vesefunkció ellenére is fenntartani. Mi történik? Van egy szerv, amit úgy nevezünk, hogy mellékpajzsmirigy. Itt a nyakunk van. A mellékpajzsmirigy jobban termel a magas foszforszint hatására, mert a foszfort a vese visszatartja.

Jobban termelődik a mellékpajzsmirigy hormon a mellékpajzsmirigyben, és ez hatni fog a vesére úgy, hogy megpróbálja a vese jobban kiválasztani a foszfort. Ugyanakkor a mellékpajzsmirigy hormon nem csak a vesére hat, hanem hat a csont lebontásra is. Jobban lebomlik a csont, és a csontból foszfor szabadul fel. Ez a foszfor az erek állapotától függően aztán kicsapódik az erek falában, és érelmeszesedést hoz.

Tehát még egyszer, a mellékpajzsmirigy parathormon nevű hormonja növeli a csontok lebontását, a foszfor tehát a csontokból is kiszabadul a vérbe. Amely aztán valamilyen mértékben, amíg a vese bírja, nagyobb kiválasztást eredményez. De amikor a veseelégtelenség eljut egy bizonyos pontra, akkor ez már nem lehetséges, és azt látjuk, hogy rengeteg foszfor gyűlik fel a vérben.

Nemcsak a parathormon játszik szerepet ebben az egyensúlyban, hanem más faktorok is, amelyek felgyülemlenek krónikus veseelégtelenségben. Például egyes ilyen faktorok a vese D-vitamin átalakítását, így a D-vitamin hatását is befolyásolják. Például a kalciumfelszívódás a bélben csökken, ez tovább emeli a parathormon termelődését, és kialakul egy ördögi kör.

De most a veseelégtelenségben visszatartott foszfor, a vesebetegség miatt a csontokból kiszivárgó foszfor, a bélflórában keletkező, és a vese által visszatartott bélmérgek. Tehát a bélflóra megváltozik krónikus veseelégtelenségben. Bizonyos mérgek keletkeznek, amelyeket a vese nem tud kellő mértékben, vagy egyáltalán nem tud kiválasztani, és ezek befolyásolják az erek állapotát, rontják az erek állapotát, gyulladást keltenek az erekben, és a gyulladt erekben a magas foszforszint mellett kialakulhat foszfor, és a foszforral együtt kalcium lerakódás az ér falban, és ez merevé teszi az ereket, magas vérnyomást okozva, és más szív- és érrendszeri megbetegedést, illetve szívhalált okozva.

Most nézzük, hogy hogy néz ki ez a gyakorlatban. Ezen az ábrán azt látjuk, hogy valaki minél idősebb, annál nagyobb az esélye arra, hogy szív- és érrendszeri megbetegedés miatt meghaljon. Ez tehát általában, ami történik egy nem vesebeteg emberben. Ez pedig az, ami történik vesebeteg emberekben. Tehát azt látjuk, hogy a fiatalok is nagyon gyakran, sajnos szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvednek, és a szívhalál már fiatalkorban is megjelenik.

Vannak a szív- és érrendszeri halálozásnak rizikófaktorai, ilyen a magas vérnyomás, a dohányzás, a magas koleszterin, és sok minden más. De a vesebetegségben, a vesebetegséggel kapcsolatban, a magas foszforral, folyadék visszatartással kapcsolatban vannak új rizikófaktorok, amelyek részben magyarázzák azt, hogy a fiatalok, akiknek vesebetegségük van, miért halnak meg szívhalálban, illetve szív- és érrendszeri megbetegedésekben.

Tehát a foszfor összejátszik a bélflóra megváltozásával, amelyet a krónikus veseelégtelenség, illetve a túl sok szervezetben visszatartott folyadék is okoz, és ezek merevítik az ereket. Látjuk, hogy ha a foszfor nagyobb, annál inkább megjelenik a szív- és érrendszeri megbetegedés és a szívhalál.

Tehát minthogy tudjuk, hogy a veseelégtelenségben a magas foszfor összefügg a halálozással, ezért próbáljuk a foszfort csökkenteni. Például diétával. A diéta olyan lesz, hogy alacsony foszfor tartalmú. Kimérjük, hogy hány milligramm foszfort vihet be egy ember, aki dialízisen van, és ezt kimérjük napi szinten.

Igen, ám csak hogy az a baj, hogy ha megnézzük nemzetközi felmérések szerint, hogy mennyire hatásos ez a diéta, akkor egyrészt azt látjuk, hogy nem nagyon hatásos. Tehát a dialízis betegek esetében nagyon gyakori a magas foszforszint mindenfajta diéta ellenére is, és ugyanakkor azt is látjuk, hogy a foszfor pontosan olyan emberekben normális vagy alacsony, akiknek rossz az állapota, és ezért nem esznek eleget, tehát rossz az étvágyuk.

Minthogy tudjuk, hogy veseelégtelenségben a magas foszfor az egy probléma, mert összefügg a halálozással, és minthogy tudjuk, hogy a diéta önmagában igazából se nem csökkenti a halálozást, se nem csökkenti a foszfort kellő mértékben, ezért kitaláltunk mindenféle foszfátkötő gyógyszereket. Ezek kalcium, vas vagy más ion tartalmazó gyógyszerek, amelyek a bélben, mint ugye a fitinsav, megkötik a foszfort és nem engedik felszívódni. Csak hogy gyakran azt látjuk, hogy már ezek a gyógyszerek, főleg extrém esetekben, hogyha a foszfor nagyon-nagyon magas, akkor valamennnyit segítenek, de a halálozást mégsem befolyásolják.

Mi akkor a megoldás? Na hát itt jön az a szerencsés eset, amikor valaki nemcsak egy orvos, és nemcsak egy tudós, hanem még ráadásul egy filozófus is. Mert egy filozófus olyan összefüggéseket tud látni, amelyet az orvosok és sajnos a tudósok nagyon gyakran nem.

Mit mutatnak ki a tudományos tanulmányok általában, például a nefrológiában vagy az orvostudományban? Egyes faktoroknak összejátszását. Tehát, hogy valami összefügg valamivel, de azt nagyon ritkán vagy majdnem soha nem mutatják ki, hogy pontosan mi okoz, mit. Tehát itt csak összefüggésekről van szó, de az összefüggések nem okozásról beszélnek.

De mi azért sejtjük, hogy a magas foszfor gyakran nemcsupán a vesebetegség jele, nemcsupán a kockázati tényezője a szívhalálozásnak, hanem esetleg jele lehet valaminek, ami igazából a szívhalálozást okozza. Tehát a tudományos tanulmányokban nagyon ritkán tudjuk elkülöníteni, hogy valami valaminek az oka, vagy jele egy olyan dolognak, ami valaminek az igazi oka.

Vizsgáljuk meg ezt! Tehát mi itt látunk azt, hogy az üdítőitalokban, meg a csipszekben nemcsak foszfor van jelen, például itt foszforsav. Például itt ugye a dinátrium-foszfát, ami szintén egy foszforsav származék. Hanem mindenféle más is, például fruktóz, glukózszirup, például telített zsírsavak, amelyek rosszak az ereknek, amelyek roncsolják az ereket.

Mit mondtuk? Azt mondtuk, hogy a foszfor igazából akkor ártalmas, hogyha érgyulladás van. Vagy azért van érgyulladás, mert a krónikus veseelégtelenség megváltoztatja a bélflórát. Vagy azért, mert a krónikus veseelégtelenség miatt nagyon sok folyadék van a szervezetben, és ez a folyadék változtatja meg a bélflórát. Tehát, hogyha ezek a hatások megtörténnek, akkor nem csak a foszfor magas, hanem az ereket más tényezők is befolyásolják, és a magas foszfor igazából akkor probléma, hogyha az erek rossz állapotban vannak.

Mi akkor a megoldás? Hát, emlékszünk arra, hogy a foszfor felszívódás elválasztja a különbséget az egészséges és egészségtelen ételek között. Tehát azt látjuk, hogy a nagymennyiségben egészségtelen ételekben foszfor majdnem teljesen felszívódik, míg az egészséges ételekben a foszfor kevésbé szívódik fel. Azt is látjuk, hogy az egészségtelen ételek nem csak azért egészségtelenek, mert hirtelen magas foszforszintet okoznak, hanem azért is, mert hozzájárulnak az erek károsodásához.

Innen már könnyű a megoldás. Tehát akkor azt mondjuk, hogy nem annyira ez foszforsav, rengeteg foszfor és só és mindenféle telített zsírsavak, hanem akkor már inkább ez. Például növényi eredetű foszfor, amiben nagyon hasznos fehérjék is vannak, lencsőleves, növényi eredetű rostok vagy növényi eredetű pástétom. Sőt, néha egy kicsit ez, étcsokoládé.

Az étcsokoládéban van foszfor, de ez nem ugyanazokkal a káros anyagokkal jelenik meg együtt, hanem az ereket kifejezetten védő anyagokkal jelenik meg együtt. Tehát azt látjuk, hogyha csokoládét adunk, étcsokoládét adunk betegeknek, akik például dializálnak, akkor a szív- és érrendszeri halálozás az a foszforszintjétől függetlenül csökken. Ugyanez a helyzet valószínűleg a dióval is, bár ezzel kapcsolatban, ellentétben ezzel, nincs még biztos tudományos adat.

Tehát akkor, ha nem eszünk olyan foszfort, ami az ereket egyébként roncsoló anyagokkal tartalmazó ételekben vannak, hanem inkább helyet csinálunk annak, hogy eszünk egy kis étcsokoládét, akkor mindjárt jobb a helyzet. Tehát itt jön egy új gondolat, a foszforkeret.

Van egy bizonyos foszfor, amit a szervezet elvisel, és ebben a foszforkeretben minél több legyen az olyan étel, ami hasznos dolgokat tartalmaz. Tehát azonos mennyiségű felszívódott foszforral milyen jótékony anyagokat viszünk a szervezetbe?

Nézzünk néhány példát erre. Jótékony anyag per foszfor hányados 0, sőt, kifejezetten kártékony anyagokat viszünk be ilyen ételekkel a szervezetben. Jótékony anyag per foszfor hányados közepes. Hasznos fehérjéket viszünk be a szervezetbe, ugyanakkor sok foszfort is beviszünk a szervezetbe.

Jótékony anyag per foszfor hányados, magas. Itt van a lencsefőzelék. Igaz, hogy ebből sok foszfor fog felszívódni a szervezetben, de az is igaz, hogy nagyon sok hasznos anyag, fehérje fog szintén felszívódni a szervezetbe, amely viszont erősíti az immunrendszert és általában a beteg állapotát.

Itt van az étcsokoládé, amely kis mennyiségben, ha egyébként nem fogyaszt túl sok foszfort, érvédő hatású. És végül itt van a tea, különösen a zöld tea, amely kifejezetten érvédő anyagokat tartalmaz, pl. flavonokat és antioxidánsokat.

És akkor látjuk, hogy mi a megoldás. Természetesen ez nem kihívesíti azt, hogy dietetikusokkal beszéljünk, és pontosan meghatározzuk, hogy miből hány milligrammot lehet enni, és azt sem felejtsük el, hogy egyenletesen étkezzünk, tehát ne legyenek hirtelen foszforkiugrások.

De úgy gondolom, hogy kaptunk egy képet arról, hogy mi az igazán hasznos, és hogy a foszfornak pontosan mi a jelentősége. Köszönöm szépen a figyelmet!