Publikáció teljes címe
Szerzők
Zsom Lajos, Wagner László, Fülöp Tibor
Abstract
The introduction of novel immunosuppressive agents over the last two decades and the improvement of our diagnostic tools for early detection of antibody-mediated injury offer us an opportunity, if not a mandate, to better match the immunosuppression needs of the individual patients with side effects of the therapy. However, immunosuppressive regimens in the majority of programs remain mostly protocol-driven, with relatively little inter-program heterogeneity in certain areas of the world. Emerging data showing different outcomes with a particular immunosuppressive strategy in populations with varying immunological risks underscore a real potential for “personalized medicine” in renal transplantation. Studies demonstrating marked differences in the adverse-effect profiles of individual drugs including the risk for viral infections, malignancy and renal toxicity call for a paradigm shift away from a “one size fits all” approach to an individually tailored immunosuppressive therapy for renal transplant recipients, assisted by both screening for predictors of graft loss and paying close attention to dose or class-related adverse effects. Our paper explores some of the opportunities during the care of these patients. Potential areas of improvements may include: (1) a thorough assessment of immunological and metabolic risk profile of each renal transplant recipient; (2) screening for predictors of graft loss and early signs of antibody-mediated rejection with donor-specific antibodies, protocol biopsies and proteinuria (including close follow up of adverse effects with dose adjustments or conversions as necessary); and (3) increased awareness of the possible link between poor tolerance of a given drug at a given dose and non-adherence with the prescribed regimen. Altogether, these considerations may enable the most effective use of the drugs we already have.
Magyar összefoglaló
A publikáció a személyre szabott immunszuppresszió lehetőségeit vizsgálja vesetranszplantáció után. A transzplantációs gyógyszeres kezelés célja, hogy megelőzze a kilökődést, ugyanakkor a túlzott immunszuppresszió növelheti a fertőzések, daganatos betegségek, anyagcsere-mellékhatások és gyógyszertoxicitás kockázatát. Emiatt a modern transzplantációs gyakorlat egyik fontos kérdése, hogy a kezelést csökkenteni, egyszerűsíteni vagy inkább a beteg egyéni kockázataihoz igazítani érdemes-e.
A cikk áttekinti az immunszuppresszív kezelés minimalizálásának főbb dilemmáit, például a szteroidcsökkentés, a calcineurin-inhibitorok mérséklése vagy elhagyása, valamint az mTOR-gátlók alkalmazása körüli klinikai kérdéseket. A szerzők rámutatnak, hogy a kezelés általános csökkentése bizonyos betegcsoportokban előnyös lehet, más esetekben viszont növelheti az akut rejectio, a donor-specifikus antitestek kialakulása vagy a graftvesztés kockázatát.
A tanulmány fő üzenete, hogy a vesetranszplantált betegek kezelése nem épülhet egységes, minden betegre azonos módon alkalmazott protokollra. A személyre szabott immunszuppresszió során figyelembe kell venni az immunológiai kockázatot, az anyagcsere-állapotot, a fertőzési és daganatos kockázatot, a vesegraft állapotát, a gyógyszermellékhatásokat és a beteg együttműködését is. A közlemény gyakorlati jelentősége, hogy a már rendelkezésre álló gyógyszerek tudatosabb, betegre szabott alkalmazása mellett érvel, a hosszú távú graftműködés és betegbiztonság javítása érdekében.
