Sokan megijednek egyetlen laboreredménytől vagy egy „rossz” eGFR-számtól, pedig a vesefunkció változása gyakran csak átmeneti állapotot tükröz. Gyógyszerek, vérnyomáscsökkentők, folyadékhiány, fertőzés, életmódbeli tényezők – mind képesek ideiglenesen rontani az értékeket anélkül, hogy valódi vesebetegségről lenne szó. A kérdés az, mikor kell komolyan venni egy eltérést, és mikor nem.

Ebben az előadásban részletesen szó esik a vesefunkciót befolyásoló gyógyszerekről, a vérnyomás valódi jelentéséről, a só- és folyadékháztartás szerepéről, valamint arról, miért félrevezető pusztán számok alapján ítélni. Ha szeretné megérteni, mi történik valójában a háttérben, és hogyan lehet egyénre szabottan, józanul gondolkodni a laboreredményekről és a vérnyomásról, érdemes megnézni a videót vagy elolvasni a teljes leiratot.

A videó tartalma írásos formában

Kedves betegek!

Említettük már, hogy amikor megnézzük a laborokban, hogy mennyi az úgynevezett eGFR értékünk, tehát milyen pontosan a szűrőfunkció értéke, akkor ez egy pillanatfelvétel. El kell különítenünk, hogy a vese szűrőfunkciójának a változása, amit a laborok megmutatnak mint pillanatnyi értéket, csak egy gyógyszer-mellékhatás, valamilyen vesén kívüli betegség eredménye, valamilyen különleges állapot következménye, vagy egy valódi vesebetegség okozta krónikus veseelégtelenség jele.

Nyilván, amikor sokat izzadunk, vagy hasmenés van, akkor pillanatnyilag – addig, amíg ez az állapot meg nem szűnik – a vese funkciója csökkenni látszik. De ez nem vesebetegség, hanem a pillanatnyi állapot tükröződése.

Ugyanígy megtörténhet, hogy bizonyos gyógyszerek miatt csökken átmenetileg a vese funkciója, vagy ha túl sok gyógyszert szedünk túl sokáig, esetleg tartósan is csökkenhet a vese funkció. Szív-, máj- vagy tüdőbetegség esetén szintén csökkenhet a vese funkciója, akár pillanatnyilag, akár tartósan.

És végül természetesen a diéta és az életmód is befolyásolja azt, hogy éppen milyen a vese funkciónk, attól függően, hogy mit ettünk aznap, vagy mit nem ettünk meg, amire szükségünk lett volna.

Az egyik legfontosabb gyógyszercsoport, amely pillanatról pillanatra képes megváltoztatni a szűrőfunkció értékét, tehát az eGFR-t, a vérnyomáscsökkentők csoportja. Ezek tipikusan rövid távon – főleg akkor, ha valakinek nagyon magas és tartósan magas volt a vérnyomása, és azt sikerül beállítani – gyakran csökkentik a vese szűrőfunkcióját.

Ezen a csökkent értéken azonban stabilizálódik a vese funkciója, és hosszú távon kifejezetten jó hatást fejtenek ki. Aki ezt a jelenséget nem ismeri, azt gondolhatja, hogy a csökkent vesefunkció egy újonnan kialakuló vesebetegség jele. Különösen igaz ez akkor, ha meszesek az erek, például cukorbetegekben vagy idősebb betegekben.

Különösen fontos a vesevédő gyógyszerek hatása, ilyenek az ACE-gátlók és az ARB-k. Ezek a gyógyszerek nemcsak a vérnyomást csökkentik, hanem konkrétan a vese kisereiben csökkentik a nyomást. Emiatt kissé csökkentik a vese szűrőfunkcióját, főleg idősekben, főleg akkor, ha meszesek az erek, de hosszú távon stabilizálják a vese működését, csökkentik a fehérjeürítést és a vese szöveti hegesedését.

Ezek tehát nagyon jó gyógyszerek, viszont bizonyos esetekben – például, ha nagyon meszesek az erek, ha alacsony a vérnyomás, vagy ha valakinek akut betegsége van – átmenetileg ártalmasak lehetnek. Ha a vese vérellátása bármilyen okból csökken, ez különösen igaz. Hasmenés, hőség, láz vagy érelmeszesedés esetén ezek az amúgy nagyon jó gyógyszerek tovább csökkenthetik a vese vérátáramlását.

Ha túlságosan erősen csökkentjük a vérnyomást – és ez mindenkinél más érték –, akkor a vese ereiben a véráramlás krónikusan és tartósan is csökkenhet, különösen akkor, ha hosszú távon túl nagy dózisban szed valaki vérnyomáscsökkentőket, főleg vesevédő szereket. Emlékszünk Ohm törvényére, hogy minél nagyobb az ellenállás, a megfelelő áramláshoz annál nagyobb feszültség szükséges. Ugyanez igaz a vérkeringésre is.

Ha nagy az ellenállás az erekben, akkor ahhoz, hogy egy szövet – például a vese – megfelelő vérátáramlást kapjon, viszonylag magasabb nyomásra van szükség. Ugyanez a helyzet az agy esetében is. Tehát mindenkinek más és más vérnyomásra van szüksége az egyéni állapotától függően.

Ezért nagyon fontos, hogy a vérnyomáscsökkentőket csökkenteni vagy szüneteltetni kell, ha valaki hányással, hasmenéssel küzd, lázas, beteg, vérszegény, nyáron sokat van a napon, túl sok vízhajtót vesz be, vagy túl sok fájdalomcsillapítót szed. Ezekben az esetekben a vese vérellátása csökken, és a vérnyomáscsökkentők ezt tovább ronthatják. Ugyanazok a gyógyszerek ezekben a speciális helyzetekben erősebben hatnak, mint normál állapotban.

Ilyenkor leesik a vérnyomás, szédülés, gyengeség, hányinger jelentkezhet, és ezzel együtt csökken a vese szűrőfunkciójának értéke is. A vesevédő gyógyszerekre ez különösen igaz: normál állapotban védik a vesét, de dehidráció vagy súlyos érelmeszesedés esetén átmenetileg ronthatják a vesefunkciót és emelhetik a káliumszintet. Ilyenkor ezeket a gyógyszereket általában két-három napra szüneteltetni kell, amíg az akut állapot rendeződik.

Mindez különösen igaz időskorban, amikor a szervezet alkalmazkodóképessége csökken. Ilyenkor ezek a gyógyszerek akut helyzetekben fokozottan árthatnak. Ezért ilyen gyógyszereket idős korban csak nefrológus felügyelete mellett javasolt szedni. Az időskori csökkent vesefunkció egyik gyakori oka éppen a szakorvosi felügyelet hiánya.

Ha egy idős beteg sok gyógyszert szed, és romlik a vesefunkciója, akkor a gyógyszerek vesére gyakorolt mellékhatása különösen hangsúlyossá válhat.

A vízhajtók szintén okozhatnak akut vagy krónikus vesekárosodást. Ezért különösen időseknél csak indokolt esetben szabad őket alkalmazni. A vízhajtók nem azért vannak, hogy „legyen vizelet”, és általában nem javítják a vesefunkciót, kivéve speciális helyzetekben, például szívelégtelenségben.

A vízhajtók nem a lábdagadás általános gyógyszerei. Ha a lábdagadás szívelégtelenség miatt alakul ki, segíthetnek, de ha például visszérbetegség miatt, akkor kifejezetten árthatnak.

A vízhajtók valódi szerepe az, hogy ha túl sok só és víz van a szervezetben – amit a vese vagy a szív nem tud kiválasztani –, akkor segítsenek a felesleg eltávolításában. Ha viszont nincs só- és víztöbblet, a túl sok vízhajtó károsíthatja a vesét. Húgyúti elzáródás esetén például kifejezetten ártalmas lehet.

A vízhajtók adagolása mindig diétafüggő. Alacsony sóbevitel, rossz étvágy, izzadás, hasmenés, hányás vagy alacsony vérnyomás esetén veszélyessé válhatnak, és befolyásolhatják a kálium- és magnéziumszintet is.

Nem igaz, hogy minél több vizelete van valakinek, annál jobb a vesefunkciója. A túlzott vízhajtás dehidrációhoz, csökkent vesevérellátáshoz és elektrolitzavarokhoz vezethet. Krónikus vesebetegségben vagy dialízisbetegségben a káliumpótlás különösen veszélyes lehet.

A gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítók – amelyeket gyakran ízületi panaszokra szednek – ideiglenes vagy tartós vesefunkció-csökkenést okozhatnak, mivel rontják a vese oxigénellátását. Antibiotikumok is okozhatnak problémát, allergiás alapon vagy a bélflóra megváltoztatása révén. Vírusfertőzések esetén antibiotikum adása általában nem indokolt.

Ezért a nefrológusnak minden esetben ismernie kell az összes szedett gyógyszert. Ha a gyógyszereken bárki változtat, azt a nefrológussal egyeztetni kell, mert csak így deríthető ki, hogy a vesefunkció romlását nem gyógyszer-mellékhatás okozza-e.

És akkor beszéljünk a magas vérnyomásról. A magas vérnyomás nem betegség, hanem tünet. Egy általános érbetegség tünete, amelyet krónikus, alacsony intenzitású gyulladás és érelmeszesedés kísér.

A magas vérnyomás azért kapta a nevét, mert ezt tudjuk a legkönnyebben mérni, de valójában csak egy mérhető következménye az érkárosodásnak. Ennek egyik fő oka a túlzott sóbevitel és a bélflóra megváltozása.

A só ősi tartósítószer és ízesítőszer, de mai körülmények között luxuscikké vált, amely túlzott bevitel esetén krónikus méregként viselkedik. Kevés izzadás mellett a magas sóbevitel érgyulladást, vesekárosodást és magas vérnyomást okozhat.

A magas sóbevitel megváltoztatja a bélflórát, gyulladásos anyagok termelődéséhez vezet, hipervolémiát okoz – vagyis túl sok só és víz halmozódik fel a szervezetben –, és ez érgyulladást vált ki. Ennek egyik tünete a magas vérnyomás.

A „jó vérnyomás” nem egy fix szám. Az a jó vérnyomás, amely a lehető legalacsonyabb, de nem okoz mellékhatásokat, és az adott beteg állapotához igazodik. Ezért fontos a rendszeres, nyugalmi körülmények között végzett otthoni mérés és a vérnyomásnapló vezetése.

Mi nem számokat kezelünk, hanem betegeket. A vérnyomás értelmezése mindig az egyéni állapot, tünetek, korábbi értékek és társbetegségek figyelembevételével történik.

A vérnyomást két fő tényező határozza meg: a szív pumpafunkciója és az erekben lévő só- és vízmennyiség. A víz önmagában nem emeli a vérnyomást, de a sóval együtt igen. Ezért a kezelés alapja sok esetben nem a gyógyszer, hanem a só- és folyadékháztartás rendezése.

Erről a következő előadásban fogunk részletesen beszélni, amikor a folyadékháztartás szerepét vesszük át a veseelégtelenség és a magas vérnyomás megelőzésében és kezelésében.

Addig is köszönöm szépen a figyelmet, viszontlátásra!