Vonat, olvasom a XVIII. század francia történelmét, s hirtelen itt egy ismerős fejezet. Parc-aux-Cerfs, Versailles, 1750-es évek…nem ismerős ez valahonnan? XV. Lajos, a korrupt, léha, élveteg, s buborékban élő arisztokrácia elsőszámú vezetője, aki vonzódik a gyermeklányokhoz; s Epstein sziget, Amerikai Egyesült Államok, 2010-es évek, ahol az amerikai és más törzsi üzletemberek szintén vonzódnak gyermeklányokhoz.

Persze, talán megtörtént máshol, máskor. Dúsgazdag vezetők kitermelődtek bárhol, ahol nagy birodalmak jöttek létre, Cusco-tól Kyoto-ig, Angkor Wat-tól Washington DC-ig. Mégis, van éppen ebben a két vezető osztályban valami közös.

Mert amíg a pórnép által Hőn Szeretettnek nevezett Lajos királyról a bennfentesek tudták, hogy húszmillió koldus királya volt, s az alattvalói, miközben imádták, aközben éheztek, szó szerint, olykor halálra; persze a történelem inkább az udvari kellemről, meg a harcias polgár filozófusokról emlékszik meg, a népről csak már akkor, amikor felkelt az arisztokrácia ellen, melynek buborékát nagyon drasztikus eszközökkel pukkantotta ki 1789 után.

Nos most ez az elszegényedés, a milliárdos üzletemberek háborúi, mesterségesen keltett járványai, elképesztő manipulációi közepette a világ nyugati felében mégcsak most indult el. S a leplezés még működik, a lóláb csak az utóbbi években villan elő.

Bennfentesek kezdik pedzeni persze, hogy a lakosságcsere, a családok szétszabdalása kéjenc és perverz egyénekre, a földművelők ellehetetlenítése, a mesterségesen keltett társadalmi, “faji”, kultúrális, etnikai ellentétek, a tudomány, mint vallás presztízse mögé bújás az űrmesékkel, a vallási hagyomány elferdítése a szereplők kicserélésével és egyéb csalafintaságokkal, az egészségipar által gyártott, vagy elfedett betegségek, az egészségtelen életforma, a kifinomultan mesterséges és teljesen hamis látszatvilág még dolgozik.

Az egyszerű magyar még hollywoodi hírességekkel posztol ki egyszerű bölcsességeket, hogy hitelt adjon neki; még hibásan ejtett és értett amerikai angol kifejezéseket használ; még a szakértők hisznek az amerikai tudomány bálványozott indikátoraiban a GDP-től az eGFR-ig. Még elhiszi azt, hogy a legkultúrálatlanabb posvány a kultúra fellegvára.

Még sikerül letagadni, hogy 1750-től 1789-ig már nincs olyan sok hátra. Ma még sokan elhiszik, hogy a siker mindent igazol, s hogy a siker a pénz. Csakhogy a pénz mögött legtöbbször csalás, hazugság, tömeggyilkosság áll, méghozzá ipari méretekben és értelemben.

S pontosan mire is használják azt, amit megszereznek? Parc-aux-Cerfs, meg egy jó kis vérpezsdítő gladiátor játék, bár ugye a gladiátorok fegyvertelen, dehumanizált-demonizált kőszegény embereket, vagy még jobb, gyerekeket gyilkolnak, igaz sokkal nagyobb területen, mint ami a Colosseum-ban elférne.

Dehát, ugye, a technikai fejlődés! Meg ugyebár Nyugaton mindig ez volt a jelszó: ami a minőségben hiányzik, azt mennyiségben pótoljuk, több nagyságrenddel akár. A milliárdosok valódi vallása a kapzsiság, melyet elrejtenek a tudomány mögé.

Miért veszem át a földedet? Mert az én termelésem klímabarátabb! Miért jó a mesterséges vírus? Mert elengedhetetlen az oltáskutatáshoz! Miért jó a hitvány étel? Mert ez a könnyű, a gyors, az olcsó, a steril. S persze a klímának dehogy árt a tank, a repülő, a tömegkereskedelmi szállítás, mert a klímának a legjobban a gyerek árt. Tehát legyünk homoszexuálisak inkább.

A filozófusnak a politikai és a gazdasági jelenségek, amelyekért az átlagember él, hal, s fanatikusan bizonygatja, hogy kinek van igaza, s kinek nincs csak annyit jelentenek, minthogy a model T fekete, vagy hupipiros. Mert mi tudjuk, hogy ezek felületi jelenségek.

Az embereket nem a pénz hajtja, s nem a gazdasági érdekek, a kőolaj ára, vagy a stratégiai megfontolások, vagy etnikai, vagy kultúrális különbözőségek. Az embereket leginkább leegyszerűsített, tehát követhető ideológiák hajtják.

A francia arisztokrata, aki nem végezte el feladatát, hanem helyette fényűzésben élt, megásta saját sírját azzal, hogy perverz módon olyan embereket támogatott, akik, Écrasez l’infame, lebontották a társadalmi-családi együttélés évezredes alapjait, s a nyers emberi atomizmust hirdették, persze a tiszta intellektus jelmezében, s művészileg vonzóan tálalva azt.

S mindezt egy leegyszerűsített mechanikus világkép alapján, ahol semmi nem lehet más, mint gép, vagy standard, sokszorozható, mechanikus egység, néhány egyetemes, örök, merev törvénynek engedelmeskedve. Ez az emberi testen kívül és belül, fel egészen a csillagos égig, amelyet meghódít a holdbajáró gép.

Az ember által meghódított természet…melyből nem lett más, mint globális szennyezés, meg nyugati extraprofit. S régi filozófusok terminusait megcsúfolva ezt merték ahelyett, ami: leegyszerűsítés, lecsupaszítás, egysíkú értelmezés “felvilágosodásnak” nevezni. Így csak egy kamaszember beszél, a szellem kamaszai.

S mi lett a nemes utópiából? A kapzsiság vallása, mely mindent pézben mér, mert csak ennyire képes. A bölcsesség ellentéte az üzlet. Gyakorlati és hasznos lehet, de sokszor rövidlátó és egyoldalú.

Az üzletember sohasem képes felfogni bonyolult összefüggéseket, s sohasem képes a saját nézőpontját és egyéni érdekeit meghaladni. A pillanatnyi és közeli aktualitásoktól, mint fáktól nem látja az ezerféle kölcsönhatást és lehetőséget, mint erdőt.

Milliárdosnak lenni az bizony szegénységi bizonyítvány. Mert az üzletember azért írja ki cégérére, hogy creative solutions, mert áhítozik arra, amit sohasem érhet el: a képzelőerő termékenységét, az alkotó kreativitást. S ez a fő gyengéje.

Ezért az üzletember, még ha jól szervezetten törzsi is, végül elbukik, mert a változó teljes valóságot tévesen értelmezi, mint mechanikus pillanatfelvételt. Ezt egy filozófus folyamatában látja már régóta.

De az átlagember is hamarosan észreveszi, amikor beköszönt újra 1789. Mostmár nincs is olyan messze. Az üzletember, a mechanikus világkép, a törzsi uralom hamarosan szörnyű véget ér, mert butaságában elpusztította önmagát.