Publikáció teljes címe
Szerzők
Zsom Lajos, Zsom Marianna, Sohail Abdul Salim, Fülöp Tibor
Abstract
In an era of evidence‐based medicine and dialysis performance measures, there is strong motivation to find specific, objective, quantifiable, and reproducible parameters to characterize the clinical condition of chronic kidney disease patients and to present population‐wide statistics that may describe quality of care in dialysis centers. Yet, in the last three decades, several studies demonstrated that while parameters including Kt/V urea, serum phosphorus, parathyroid hormone, serum cholesterol fulfill all these criteria, efforts to optimize these lab parameters failed to improve survival on dialysis. However, subjective assessments of nutrition including subjective global assessment and malnutrition–inflammation score, while not ideally suited for statistical analysis and not optimal from the point of view of scientific methodology due to their general, semi‐quantifiable, subjective nature have, nevertheless, proved themselves as some of the strongest predictors of clinical outcomes in the dialysis population. Where does this paradox leave us? We propose that a deeper understanding of relevance of these variables in the dialysis population may improve appreciation of the clinical situation of individual patients and may result in a paradigm shift from dialysis adequacy to quality dialysis.
Magyar összefoglaló
A publikáció a tápláltsági állapot szubjektív értékelésének szerepét vizsgálja a dializált betegek klinikai állapotának és a dialízisminőség megítélésében. A modern nefrológiai gyakorlatban nagy hangsúlyt kapnak az objektív, mérhető és statisztikailag jól feldolgozható paraméterek, például a Kt/V urea, a szérumfoszfor, a parathormon vagy a koleszterinszint. A szerzők ugyanakkor rámutatnak, hogy ezeknek a laborparamétereknek az optimalizálása önmagában nem feltétlenül javította a dializált betegek túlélését.
A közlemény központi gondolata, hogy a tápláltsági állapot dialízisben sokszor erősebb előrejelzője a klinikai kimeneteleknek, mint több hagyományosan használt, objektív mutató. A szubjektív globális tápláltsági állapotfelmérés és a malnutríció–inflammációs pontszám kevésbé illeszkedik a klasszikus, számszerűsíthető tudományos módszertanhoz, mégis fontos információt adhat a beteg általános állapotáról, esendőségéről és hosszabb távú kockázatáról.
A tanulmány szemléletformáló üzenete, hogy a dialízis értékelésében a puszta adekvátsági mutatók helyett nagyobb figyelmet kell kapnia a beteg teljes klinikai állapotának. A szerzők szerint a tápláltsági állapot mélyebb megértése hozzájárulhat ahhoz, hogy a nefrológiai gyakorlat a „dialízis adekvátsága” felől a valóban minőségi dialízis irányába mozduljon el.
