A krónikus vesebetegségnek sokféle oka lehet, mégis gyakran egy közös láncolat rajzolódik ki a háttérben: stressz, anyagcserezavar, majd a vese tartós túlterhelése. Ebben a bejegyzésben megnézzük, hogyan kapcsolódik össze az elhízás, a magas vérnyomás, a kettes típusú cukorbetegség és az iparilag előállított, könnyen felszívódó szénhidrátok világa a vesefunkció romlásával. Ha szeretné érteni, miért jelenik meg sok esetben fehérje a vizeletben, és miért „hajtja túl magát” a vese, ez az előadás érthetően végigvezeti a logikán.

A videó tartalma írásos formában

Kedves betegek!

Az előző előadásban már mutattunk arra, hogy van sokféle oka annak, vagy lehet sokféle oka annak, hogy valaki vesebeteg lesz. Autoimmun betegségek, örökletes betegségek és sok minden más. De azért többségében mégiscsak a stressz, és a stresszre adott nem megfelelő válasz, kompenzáció az, ami a vesebetegséget okozza.

Egy olyan folyamaton keresztül, amit úgy nevezünk, hogy metabolikus szindróma, tehát anyagcsere-zavar. Na akkor nézzük, hogy néz ki ez a valós életben.

Először is nézzük meg azt, tekintsük át azt, hogy mi történt a 90-es években az Egyesült Államokban. Itt azt látjuk, hogy minél sötétebb a szín, és látjuk, hogy bizonyos helyeken azért itt elég sötét, annál több vesebetegség van egymillió lakosra viszonyítva. Akkor nézzük át, hogy mi volt 1991-ben. Tehát azért voltak itt sötét területek, de viszonylag kevés. Itt egy bizonyos fajta etnikum él. És nézzük, hogy mi történt 10 év alatt. Besötétedett a térkép.

Na most mi lehet ennek vajon az oka? Mi történt a 90-es években az USA-ban? Nézzük. Minél pirosabb valami, annál több az elhízott, és minél kékebb vagy világos kékebb valami, annál kevesebb az elhízott. Akkor mit láthatunk? Bizonyos etnikumokban azért elég sok volt 1991-ben a kóros elhízás. De nézzük, mi történik 2008-ban. Mi történik? Nézzük. A kóros elhízás aránya több mint 30 százalék, és azóta ez csak még inkább jellemző lett.

Most mi ennek az oka? Ha ezt megvizsgáljuk, akkor azt kell megértenünk, hogy kik elhízottak. Eleinte csak a felnőttek elhízottak, és bizonyos etnikumok jobban, mint más etnikumok. Aztán azt láttuk, hogy mindenki elkezdett elhízni, és azt láttuk, hogy a fiatalok, sőt, a gyerekek is elkezdtek elhízni. És nem csak hogy elhíztak, hanem megjelent a felnőttkori, tehát kettes típusú cukorbetegség gyerekekben.

Mi ennek vajon az oka? Hát az, hogy a 90-es években az Egyesült Államokban valami hatalmas nagy átrendeződés történt. Mi volt ez az átrendeződés? Az, hogy az emberek egyre inkább a szórakozás felé, a média felé orientálódtak, és egyre inkább nem maguk főzték az ételt. Ennek lett a következménye ez. De nem csak általánosságban van így, hanem specifikus dolgok is vannak, amiket át kell beszélnünk, hogy lássuk, hogy hogy lehetne ezt másképpen csinálni. De először is azért nézzük az adatokat.

Itt most azt látjuk, hogy mi történt a 80-as, 90-es években azzal kapcsolatban, hogy milyen betegségek okoztak olyan mértékű veseelégtelenséget, hogy már művese kezelésre, tehát dialízisra kellett tenni az illető beteget. És akkor azt látjuk, hogy elsősorban két betegség szerepel okként, amely betegségeknek az előfordulási gyakorisága exponenciálisan növekedni kezdett. Melyek ezek a betegségek? A magas vérnyomás betegség és a kettes típusú cukorbetegség.

Tehát akkor mit látunk? Azt tudjuk, hogy a vesebetegség előfordulási gyakorisága drámaian megemelkedik, és ezzel párhuzamosan a vesebetegség oka egyre inkább anyagcsere-zavar, cukorbetegség és magas vérnyomás. És ez 2002-es adat. Azóta a helyzet még sokkal rosszabb lett.

Akkor nézzük, hogy mi ennek az alapja. Hát, hogyha édesíteni akarunk valamit, akkor cukrot alkalmazunk, és minél inkább iparilag előállított az a cukor, annál gazdaságosabb. És minél gazdaságosabb valami, annál olcsóbb. És minél olcsóbb valami, annál több mellékhatása lehet.

Például nézzük, hogy mi a helyzet a fruktóz-glukózsziruppal. Hát ugye azt tudjuk még a matek időkből, hogy Amerikában nagyon sokszor a legfontosabb gabona az a kukorica, és a kukoricát használják fel erre, arra. Mit lehet a kukoricával előállítani? Gyümölcscukrot. És a gyümölcscukor előállítása olcsó, mert ipari méretekben, tehát tömegtermelés segítségével nagyon könnyen elő lehet állítani futószalagon. Tehát hatalmas mennyiségeket elő lehet állítani belőle, és ezért olcsó.

De mi a mellékhatása? És itt jön egy réges-régi tanulmány, amely poszter formában jelent meg, talán nem is keltett igazi nagy figyelmet, de azért a White-félék felfigyeltek rá. Tehát mi történt? Láttuk ezt a kis képet, igaz? Szerencsétlen kis egér. Hát mi történt ezzel az egérkével? Az, hogy gyümölcscukorra tették. Tehát könnyen iparilag előállított gyümölcscukorra.

És akkor mi történik vele? Hát az történik vele, hogy a triglicerid, tehát egy bizonyos zsírfajta, ami jele annak, hogy elmeszesednek az erek, ugye akit egyáltalán nem etettek semmivel, vagy esetleg cukorral etettek, annak a triglicerid szintje nem lett magas. De akit nagy mennyiségben gyümölcscukorral etettek, az a szerencsétlen egér, az bizony, annak a triglicerid szintje nagyon jelentősen megemelkedett.

A koleszterin szintje az nem annyira nagyon, hát egy kicsit, de nem annyira nagyon, hanem inkább a triglicerid szintje. És nem a koleszterin, hanem a triglicerid szint az, amely igazából mutatja azt, hogy mennyire lesznek elmeszesek az erek évek múltán. Akkor mit látunk, hogy a húgysav nem emelkedett meg jelentősen, mert ugye az a húsokból van, de nézzük, hogy mi történik az inzulinkoncentrációval. Megemelkedik, igaz? Jó. Tehát akkor triglicerid koncentráció megemelkedik, és inzulinkoncentráció megemelkedik.

És akkor most nézzük, hogy mi történik a vesével. Azt látjuk, hogy legalábbis kezdetekben a vesefunkció az jelentősen nem emelkedik meg, bocsánat, a vesefunkció az nem lesz rosszabb, sőt, a vese erősebben dolgozik, igaz? Tehát túlhajtja magát. Tehát a kreatinin szint az lefelé megy, ami azt jelenti, hogy nagyon erősen hajt a vese. És ezzel párhuzamosan mit látunk? Hogy fehérje jelenik meg a vizeletben.

Tehát akkor összefüggés van, a nagy mennyiségű gyümölcscukor, és még egyszer, ez nem gyümölcsből származó gyümölcscukor, hanem oldatból, gyümölcscukor oldatból, glukózszirupból eredő gyümölcscukor. És akkor mit látunk? Hogy megjelenik a fehérjevizelés. És miért jelenik meg a fehérjevizelés? Mert túl van hajtva a vese.

Na most akkor mit látunk? Azt jelenti, hogy minden ételben megjelenik ez. Ugye nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek, de akkor, amikor ezt szépen kicsinosítják, adnak neki szép címkéket, meg szép csomagolást, akkor mindjárt bizalomgerjesztőbb lesz. Üdítőitalok, kekszek, mindenféle zabpelylek, sőt, müzlik, és ott van mindenütt a glukózszirup. Így van?

Na most, nem arról van szó, hogy akár a szőlőcukor glukóz, akár a gyümölcscukor fruktóz problémás lenne. Nem. Hanem arról van szó, hogy koncentráltan egy oldatban van. Hát látjuk, oldatban van. És ezt ki lehet színezni, lehet ízesítőket tenni vele, meg szép reklámokat tenni mellé, és akkor nagyon bizalomgerjesztő lesz. De a probléma, ez, és a probléma, ez, az azért ott marad.

Mi a metabolikus szindróma, vagyis anyagcsere-zavar lényege? Legalábbis az egyik oldala az, hogy az ember nem olyat eszik, amilyet ennie kellene, hanem például mesterségesen, iparilag előállított szénhidrátot oldatban. Tehát koncentrált, könnyen felszívható formában. És akkor az anyagcsere-zavart okoz.

Szívbetegséget, vér-zsír problémákat, elsősorban triglicerid emelkedést, magas vérnyomást, kettes típusú cukorbetegséget, demenciát, tehát agyi problémákat, különböző rákokat, policisztás ovárium szindrómát, amely hölgyekben nagyon nagy probléma, és zsírmájat. De azért néhány dolog hiányzik innen, mert ezt általános belgyógyászok gyártották ezt az ábrát. De mi, mint vesebetegséggel foglalkozó orvosok és betegek, mi tudjuk, hogy hiányzik innen néhány valami.

Hát például a magas triglicerid, és az alacsony jó koleszterinszint HDL, a köszvény, az epekő, a megváltozott bélflóra, ugye, ennek a szerencsétlen baktériumoknak a beleinkben, sem mindegy, hogy mit eszünk, az ebből eredő érgyulladás, amely általában együtt jár a fokozott sóbevitellel, amely szintén a bélflórát változtatja meg, az érbetegség megnyilvánulása minden szervben, többek között a vesében is, és végül is a krónikus veseelégtelenség. Ez az igazi krónikus veseelégtelenség. Nem csak az, ami laborban, és a vesefunkció csökkenésében nyilvánul meg, hanem valódi betegséget jelent.

És ez általában az esetek nagy részében fehérjevizelésssel jár, mint a szerencsétlen egérke esetében. Tehát a glukóz-fruktózszirup. Miben van a glukóz-fruktózszirup? Mindenben ott van a glukóz-fruktózszirup. És szerencsére van címke, amin fel kell, hogy tüntetve legyen, hogy glukóz-fruktózszirup van benne.

Még egyszer, a probléma nem a glukózzal van, és a probléma nem a fruktózzal van, hanem abban, hogy koncentráltan és könnyen felszívható formában tesszük bele ezekbe az élelmiszerekbe. És akkor mit látunk? Elindulunk az iparral, amely előállítja a könnyű, könnyen előállítható, olcsó ételt. Abból lesz a betegség, ugye az érbetegség, meg az elhízás, meg mindenféle más. És aztán az ipar megoldja a saját maga által teremtett problémákat. Ez ugye egy művesegép.

Na most a glukóz-fruktózszirupben azért van jó is, mert képzeljük el, hogy itt van ez a szerencsétlen zebra, két oroszlán között. Tehát mire van szüksége? Könnyen felszívódó, gyorsan felhasználható energiára. Így van? Tehát magyarul, hogyha a zebrának ott van a glukóz-fruktózszirup előtte, és pótolni tudja azt az energiát, amit elhasznált arra, hogy elmenekült az oroszlán elől, akkor az agynak és az izomzatnak, amelynek kulcsszerepe van a stressz esetében, az elhasznált szénhidrátot mert mind az izom, mind pedig az agy elsősorban gyors energiaforrásként szénhidrátot használ föl, a szénhidrát raktárokból felszabadul a szénhidrát, amit el kell aztán később pótolni, igaz?

Na most, tehát ezt a szénhidrátot, ezt ha könnyen felszívható formában pótoljuk, akkor a veszteséget gyorsan pótolni tudjuk. Tehát ennek a zebrának valószínűleg jó ötlet egy ilyen szénhidrátforrás. Tehát még egyszer, amikor stressz van, akkor a szénhidrátok a stressz hormonok hatására felszabadulnak a raktárokból. Na most, ilyenkor elhasználódnak az agyban, az izomban a szénhidrátok, amelyeket aztán pótolni kell.

Na most, mit történik akkor, hogyha stressz van? Hát persze az ember fél, persze az ember harcol, de van egy vércukorcsúcs is, és a vércukorcsúcs az eufóriát okoz. Na most képzeljünk, képzeljük el, és gondoljunk bele, hogyha ez az eufória, ez a vércukorcsúcs úgy alakul ki, hogy nem használjuk el a szénhidrátot. Például most lesz a munkahelyen.

Tehát például van egy kedves főnökünk, van sok munkánk, és ez stresszt okoz. Igen, de ez a stressz, ez egy olyan stressz, amely beindítja ugyan a stressz hormonokat, és ezért a vércukor hirtelen megjelenik a keringésben, mert ugye az ember azt szokta meg, hogy vércukorra van szükség, amely gyorsan elhasználható az agyban és az izmokban. Így van? Tehát ezt okozza a stressz hormon.

Van aki ezt a mechanizmus eufória keltés érdekében, hát abúzálja, tehát arra használja föl, hogy eufóriát keltsen stresszel, hát ilyen például a különböző extrém sportok, stb. Tehát magyarul mi történik? Az történik, hogy megjelenik a szénhidrát a stressz miatt, de mit csinál a jó ember? Dolgozik, tovább, megharagudik, és akkor mi történik a szénhidráttal? Nem használódik el, hanem jön az inzulin, és visszateszi a raktárakba. Hol vannak a raktárak? Az izomban és a májban.

Tehát akkor most mi történik? Az történik, hogy szépen az inzulin visszaviszi a raktárakba a nem elhasznált cukrot. De most itt el van használva a cukor, itt nincs elhasználva a cukor. Csak hogy az inzulin hatása lassú és elhúzódó.

Tehát akkor mi fog történni? Az fog történni, hogy az inzulin hatására éhesek leszünk. Tehát annak ellenére, hogy a szénhidrátot nem használtuk el, annak ellenére a vércukorszintünk lemegy, és mi történik? Éhesek leszünk. Tehát a felszabadult szénhidrát elhasználatlanul kering a vérben, majd elraktározódik.

Na most akkor mi történik, ha valaki cukorbeteg? Akkor ugye az inzulinja kezdetben magas, és ez a magas inzulin, ahogy láttuk az egérke esetében is, aztán fokozatosan egy olyan hatást kelt, hogy az inzulin nem megfelelőképpen tud együtt működni az izmokkal. Na most ha például valaki nem használja az izmait, elsorvadnak az izmai, akkor még kevésbé tud az inzulin hatni. Így van? Tehát mi történik? Stressz van, éhesek leszünk, és akkor a vércukor most már nem megy le, hanem magas marad.

Igaz? Mert az inzulin nem tud hatni. A cukor magas marad, és kezdetben még az izomraktárakban, meg a májraktárakban elraktározódik, de később, amikor az inzulin már nem tud megfelelően hatni, akkor a szénhidrát nem csak elraktározódik, hanem zsírsejtekben, zsírformájában raktározódik el. Tehát nem normális formában, hanem zsírsejtekben.

És ez a zsírsejtek teljes működését megváltoztatja. És akkor ebből lesz az elhízás. Tehát még egyszer, észrevehettük, hogy nem abból lett az elhízás, hogy az ember túl sokat eszik, hanem abból lett az elhízás, hogy a stresszt nem így kezeli, hanem így.

És akkor most hogy lesz ebből veseelégtelenség? Tehát még egyszer jön az inzulin, és az inzulin a gyorsan felszívódó szénhidrátokra nincs tervezve. Tehát akkor azt látja, hogy ha még ráadásul, ugye nem csak a stressz miatt lesz magas a vércukor, hanem azért lesz hirtelen magas a vércukor. Nézzük csak, hirtelen magas lesz a vércukor, mert iszunk valamiféle könnyen felszívódó szénhidrátot, amely könnyen felszívódik.

Ezért is magas a vércukor. És ugye ezt iszunk miért? Azért, mert éhesek vagyunk. Miért? Mert az inzulin hatás miatt lement a vércukorunk. Akkor mi történik? Ez még több inzulint provokál, és az a még több inzulin aztán még inkább lecsökkenti a vércukrot. És akkor még több üdítőitalt iszunk.

Na most mi történik akkor, ha magas az inzulin, és nem csak kicsit, hanem nagyon magas és hosszú ideig magas? Hát az történik, hogy az inzulin érelmeszesedést kelt, meg az inzulin a vesében sót tart vissza, és az érelmeszesedés, meg a só visszatartás, meg majd a magas vércukornak a veserekre gyakorolt hatása, ez mind roncsolja a vesét.

És az első dolog, amit a vesében kelt mindez, az, hogy a vese túlműködik, és túlterheli magát. De hát akkor még egyszer. Ugye stressz van, munkahelyi stressz. Úgy érezzük, hogy lement a vércukorunk, és ezért eszünk. Könnyen felszívódó italokat is iszunk. Ez miatt sok inzulin termelődik, emiatt kialakul egy védekezési mechanizmus az inzulinnal szemben, tehát nem megfelelően válaszolunk az inzulinra.

Akkor a zsírsejtekben tárolódik a cukor, és nem a megfelelő szénhidrát raktárakban. És akkor megváltozik a zsírsejtek működése, és jön az újabb stressz, és az egész folyamat indul újra. Tehát akkor mit csodálkozunk? Van ez a rejtélyes dolog, hogy inzulinrezisztencia, hogy nem megfelelően válaszol a szervezet az inzulinra.

Hát hogyan ne? Hiszen, hol tárolódik a szénhidrát? Az izmokban, és a májban. Na most, hogyha kevés az izom, meg hogyha az inzulin állandóan magas, akkor előbb-utóbb az a kevés izom az védekezik. Az inzulinnal szemben az inzulin állandóan magas szinten van, és nem tud az izom megfelelően raktározni szénhidrátot.

Igaz? Mert az inzulin függő. Tehát akkor, ha nincs izom, akkor hol raktározzuk a szénhidrátot? Természetesen a zsírszövetben. Oké, inzulinrezisztencia. Ha nincs izommunka, akkor kevesebb az izomtömeg, és akkor hol hat inkább, és hol hat kevésbé az inzulin? Hát nyilván kevésbé hat az izomban, mert nincs izom, és inkább hat a zsírszövetben, meg a májban.

Jó, tehát akkor itt van a szénhidrátbevitel, itt van az inzulinre való védekezés az izomszövetben, itt van az állandóan magas vércukorszint, és akkor itt van a zsírsejt, ami elraktározza a cukrot. És akkor jönnek az inzulinrezisztencia tünetei, egészen a kopaszodástól, az elhízástól, és a mindenféle terméketlenségtől, és a többi mindenféle más problémától.

Tehát van kétfajta stressz. Az egyikfajta stressz az olyan, amikor a szénhidrát elhasználódik. Miért? Azért, mert használjuk az agyunkat, és használjuk az izmainkat, és az agy és az izom működés felhasználja a szénhidrátot.

Vagy van egy olyan stressz, amikor nem mozgunk, hanem csak szenvedünk, a stressz hormonok miatt előbb-utóbb felmegy a vércukor, az nem használódik el, jön az inzulin, az inzulin visszaviszi a raktárakba, éhesek leszünk, és akkor még többet eszünk.

De van kétfajta szénhidrát is. Az egyik a gyorsan felszívódó, a másik a nem gyorsan felszívódó. A gyorsan felszívódó szénhidrát inzulin termelést kelt, de az inzulin az eredetileg nem gyorsan felszívódó mesterséges szénhidrátokra van kitalálva, hanem hosszan felszívódó szénhidrátokra van kitalálva, ezért az inzulin sokáig hat. Tehát, ha gyorsan felszívódik a szénhidrát, akkor sok inzulin termelődik, és az előbb-utóbb lecsökkenti a vércukrot, ami miatt éhesek leszünk.

A gyorsan felszívódó szénhidrát és kevés izommunka együtt végül is inzulin rezisztenciát okoz. Tehát magas inzulin szinteket és egy izomszövetet, amely eleve kórosan alacsony tömegű, és nem megfelelően védekezik az inzulinnel szemben. Ez az inzulin rezisztencia okozza a metabolikus szindrómát, tehát az anyagcsere-zavart, és ez az anyagcsere-zavar fogja majd azt eredményezni, hogy a vese egyszerűen túlműködik, tehát a vesében, a kiserekben a nyomás nagy lesz, emiatt megjelenik a fehérje a vizeletben, és először a vesefunkció az ugye nagy lesz, mert túlhajtja magát a vese, utána pedig fokozatosan csökken ez, úgyhogy mint az inzulin különben, mert nem bírja már ezt a hatalmas munkát.

Az is a baj, ha magas, az is baj, ha alacsony, tehát ha a vesefunkció magas, mi növeli a vesefunkciót? A vese szűrő funkciója, mint minden szűrő funkciója függ a vesét érintő nyomástól. Minden olyan helyzet, amikor a vese nagy nyomást lát, az azt jelenti, hogy a vese túl fog működni. A vese egyik funkciója viszont nem fog túlműködni, csak a szűrő funkció.

Tehát akkor az fog történni, hogy a vese fokozott szűrés következtében, meg a fokozott nyomás következtében előbb-utóbb kifárad, és ez megjelenik abban, hogy a vese hegesedni fog. Tehát a vese kis alkotó részei elhegesednek, és vesebetegség alakul ki. Ennek a részleteiről meg kell várnunk a következő előadást. Tehát köszönöm a figyelmet, és viszontlátásra!