A vesebetegek számára a fehérjebevitel kérdése kulcsfontosságú, mégis gyakran félreértésekkel terhelt téma. Ez a videó közérthetően mutatja be, miért terheli a túlzott állati fehérje a vesét, hogyan kapcsolódik mindez a hiperfiltrációhoz, az inzulinrezisztenciához, a bélflóra állapotához és a gyulladásos folyamatokhoz, valamint miért előnyösebb sok esetben a növényi eredetű fehérje fogyasztása.

Végigvesszük a legfontosabb tudományos összefüggéseket, a gyakorlati étrendi irányelveket és azt is, mikor válik annyira leterheltté a vese, hogy már vesepótló kezelésre van szükség. A cél, hogy érthetően kirajzolódjon: nem a fehérje „jó” vagy „rossz”, hanem az arányok.

A videó tartalma írásos formában

Kedves betegek, amikor valaki a nefrológia gondozásba bekerül, akkor gyakran hall arról, hogy meg kell szorítani a fehérjét, mivel ez egy nagyon fontos dolog a diétás beavatkozásokon belül is, ezért ezt részletesen meg kell beszélnünk. A vesebetegség kezdeti szakaszában a fehérjebevitel csökkentése csökkenti a hiperfiltrációt.

Megbeszéltük azt, hogy a vese hiperfiltrációja azt jelenti, hogy a vese túlműködik, és ha a fehérjebevitel túlzott, akkor ezt a túlműködést okozni, illetőleg növelni tudja. Tehát ha túlzott a fehérjebevitel és azt lecsökkentjük, ezzel megelőzzük azt, hogy a vese túlműködjön, és így kímélni fogjuk a vesét.

Eleink – mint látható ezen a képen – sokkal többet dolgoztak fizikailag, legalábbis a lakosság nagy százalékát tekintve, és jóval kevesebb állati fehérjét, elsősorban húst, esetleg tejterméket ettek. Ebből következik, hogy a mi megváltozott életmódunkban, hogyha az állati fehérjét még fokozzuk is, akkor az egyrészt a mozgáshiány miatt, másrészt a túlzott állati fehérjebevitel miatt mind megterheli a vesét.

Tehát a vese nem kap elég oxigént, ugyanakkor több oxigénre lenne szüksége pont azért, mert túlterheljük azzal, hogy túlfiltrálunk, túlműködtetjük a vesét, mert túl sok fehérjét fogyasztunk.

Ugye még a római gladiátorok is elsősorban babon éltek. Az egyik leghíresebb klán, a Faábius klán, ugye eredeti jelentése is bab; hát nem véletlen, hiszen ezek babtermelő földesurak voltak. Tehát nem igaz az, hogy az emberek minden nap húst ettek, ez egyszerűen a lakosság legnagyobb része tekintetében soha sehol nem volt így a történelem legnagyobb részében.

Ezzel ellentétben, amikor Louisianában dolgoztam, akkor azt láttam, hogy egészséges 30-as emberek, akik szeretnék a veséjüket odaadni az egyik barátjuknak vagy családtagjuknak, azért mert azok vesetranszplantációra szorulnak, hogyha amikor lemértük, hogy milyen a vesefunkciójuk, akkor azt láttuk, hogy bizony nagyon soknak, aki ugye potenciálisan donor szeretett volna lenni, túlműködik a veséje és fehérjeürítése van. Pontosan azért, mert túlműködik a veséje. Miért van ez? Azért, mert keveset mozognak és hatalmas adagokban rengeteg húst esznek.

Na most beszéltünk már sokszor a tudományról, és a tudományban ugye mindig az a baj, hogy valaminek a mennyiségét megmérjük, és azt megpróbáljuk korrelálni, tehát megpróbáljuk összehasonlítani valami mással, például egy kifejlettel, például hogy milyen gyorsan megy tönkre valakinek a veséje. De ez a dolog jelen esetben, a fehérjebevitel mennyisége, általánosítva van, mintha minden fehérje ugyanolyan lenne.

Erről ugye már beszéltünk a foszfor előadásunkban, és beszélni fogunk ebben az előadásban is, hogy nem minden foszfor egyforma. Hát így nem minden fehérje egyforma. Miért is van ez? Hát azért, mert más-más dolgot okoznak a szervezetben egyes fehérjék és más fehérjék.

De mivel az egyetemeken sajnos nem sok szó esik a legújabb tudományos kutatásokról, ezért valaki megtanult valamit az egyetemen, és aztán nem követi a legújabb tudományos kutatásokat. Nos hát több éve már kiderült az, hogy fehérje és fehérje között bizony különbség van. Először is különbség van az állati fehérje és a növényi fehérje között. Másrészt különbség van a feldolgozott hús és a hús között is.

Tehát általában amikor mindent mennyiségében nézünk, mindent matematikai statisztikai szempontból nézünk, akkor a minőségről szó sem esik, mindig csak a mennyiségről van szó. De hát ennek következményei lehetnek a fehérjebevitel káros hatásai tekintetében is.

Miért van ez így? Tehát megtanultunk valamit az iskolában, és aztán a tudományos kutatások, amelyek egyébként a józan ésszel is teljes összhangban vannak, valahogy kiesnek a látókörünkből. Pedig ugye a józan ész is tudja, hogy a túl sok húsfogyasztásnak következményei lehetnek.

Hát például nézzük meg ezt a bélfalat: itt vannak a bélfal sejtek és itt vannak a baktériumok. Na most ha valaki túlzott mennyiségben eszik állati fehérjét, akkor elszaporodnak bizonyos fajta baktériumok a többi jó baktérium vagy a baktérium egyensúly rovására. Ilyenkor megemelkedett méreganyagtermelés illetve ennek a bélfal egységének az elromlása, megszűnése következik be, és ezért ezek a mindenféle mérgező anyagok bejutnak a véráramlásba.

Na most mi a helyzet ha növényi fehérjét fogyasztunk? A növényi fehérjében többek között rost van. Miért jó a rost? Azért, mert ha valaki rostot eszik, akkor másfajta baktériumokból fog állni a természetes bélflóra. És ezek nem bántják ezt a bélflóra határvonalat, így nem jutnak bele emelkedetten termelt méreganyagok a szervezetbe.

Nem is beszélve arról, hogy a túl sok savtermelés meg az inzulinra való hatás mind nem fog létrejönni, ami az állati fehérjénél létrejön. Most mik ezek a hatások? Hát az, hogy ha valaki túl sok állati fehérjét eszik, akkor attól függetlenül is – amit annak idején beszéltünk a szénhidrátokról meg a stresszről –, hogy ugye a feldolgozott szénhidrátok meg a stresszben el nem használt szénhidrátok inzulinrezisztenciát okoznak.

Na most megtanuljuk, hogy a túlzott állati fehérje szintén ugyanezt csinálja, tehát inzulinrezisztenciát okoz. Ami azt jelenti, hogy nem tud a vércukor bemenni a raktárakba, és ilyenkor magas vércukorszint fog előfordulni, és ez az inzulinrezisztencia aztán majd a vesét is érinti.

Na most ugyanez nem fordul elő a növényi fehérjékkel, különösen akkor, ha nem feldolgozott növényi fehérjékről, hanem természetes növényi fehérjékről van szó. Ilyenkor nem alakul ki inzulinrezisztencia, és ilyenkor a veseszövődmények is jóval kevésbé fordulnak elő.

Még egyszer mondom: itt nem arról van szó, hogy itt van valami fekete-fehér jó–rossz, hanem arról van szó, hogy eltolódik a fehérjebevitel aránya és mennyisége. Túl sok fehérjét veszünk be állati forrásból, és az állati és növényi forrás aránya is kórosan megváltozik.

Na most van persze az állati fehérjének jó hatása is, hiszen például sok vas van benne, sok cink van benne és bizonyos esszenciális aminosavak, tehát olyan fehérje alkotóelemek, amelyeket az emberi szervezet önmagától nem tud létrehozni. Igen ám, csak hogy mindez van növényi fehérjében is meg növényi anyagokban is, csak éppen tudni kell, hogy milyen növényi ételekben.

Ugyanakkor viszont említettük a bélflóra megváltozását, aztán vannak a telítetlen zsírsavak a húsban, meg a koleszterin, meg a rengeteg szerves sav, ami felszabadul a húsemésztése során, amiből jön a rendkívül sok szabadgyök, ami érgyulladást teremt. Meg a sok só, ami szintén érgyulladást teremt. Meg a sok foszfor, amiről már nagyon sokat beszéltünk. És mindez vesekárosodást okoz.

Ami legelőször a vese túlműködésében és – ezt jelezve – fehérjeürítésben nyilvánul meg. Tehát magyarul mi történik? Egyrészt van ugye a szűrőfunkció megemelkedése, aztán van a magas vérnyomás, ami jele annak, hogy érgyulladás alakul ki, és van a rengeteg sav, ami többek között akár veseköveket is létrehozhat, de önmagában is károsan befolyásolja mind az erek, mind pedig a vese működését.

Úgy gondoljuk, hogy hát ezek valami tudományos kutatások, amelyekről csak kevesen tudnak. Hát pedig nincs erre vonatkozólag semmi mentségünk, mert itt van a Nemzeti Vesealapítvány (ez mondjuk az amerikai Vesealapítvány honlapja), ami világosan és egyértelműen mutatja azt, hogy a növényi alapú étrend segíthet megelőzni vagy lassítani a krónikus vesebetegséget, a cukorbetegséget és a szív- és érrendszeri betegségeket.

Tehát nem titok, mindenki számára ez elérhető információ.

Azon kívül, hogyha valaki arra kíváncsi, hogy van-e erre tudományos bizonyíték: hát igen, van. Itt van például ez az ismert doktor, aki mindig ezeket a dietetikai összefüggéseket vizsgálja, és az ő egyik 2020-as tanulmányában egyértelműen kiderült, hogy a növényi alapú étkezés javasolható krónikus veseelégtelenség megelőzésére vagy a romlás lassítására.

Tehát az információ ott van, csak el kell olvasni.

Na most itt van például egy összefoglaló elemzés az egyik legrangosabb nefrológiai lapban, ami azt mondja ki, hogy az a dogma, hogy az állati fehérje magas biológiai értékű, nem releváns a vegyes étrendben. Mert mi nem arról beszélünk, hogy valami rossz–jó, fekete–fehér, hanem arról, hogy eltolódott az arány, és ezt kell helyreállítani.

Tehát nem ok arra, hogy a növényi fehérjét alacsonyabb rendűnek tekintsük, főleg nem akkor, ha valaki vesebeteg. A növények az egyetlen táplálékban elérhető rostforrás, és említettük, hogy mennyire jó a rost a bélflóra tekintetében. Így megelőzzük a túlzott szerves savtermelést és az urémiás méreganyagok termelődését is.

És ha ez mind nem lenne elég, akkor itt van még egy nagyon fontos következtetés: a növényi zsírok, különösen az olívaolaj, gyulladáscsökkentők.

Tehát míg a telített, mesterséges vagy húsokban előforduló zsírok gyulladásnövelők, meg a szabadgyök-termelést növelik, addig a növényi alapú étrend gyulladáscsökkentő, így potenciálisan lassíthatja a betegség progresszióját.

Miért? Azért mert ér mindenütt van. Tehát minden, ami a vesének a keringését megtartja, javítja a vesefunkciót. Ezt már mondtuk a foszfor előadásban is: a növényi foszfor fitátokhoz kötődik, ezért kevésbé szívódik fel, mint az állati foszfor.

Tehát nagy különbség van foszfor és foszfor között is – a forrás tekintetében.

A növényi élelmiszerek korlátozása – például hiperkalémia miatt – megfosztja a betegeket ezen élelmiszerek jótékony hatásaitól. Tehát egyensúlyozni kell: nem eszünk túl sok magas káliumtartalmú gyümölcsöt, de keveset igen; és ha szükséges, adunk kis vízhajtót, hogy kivigyük a felesleges káliumot.

Tehát akkor összegezzük ezt az egész dolgot. Az a gondolat, hogy a növényi fehérje nem teljes értékű, ennek vége. A növényekben lévő rostok gyulladásgátló hatásúak, védik a bélflórát. A természetes növényi zsiradékok gyulladásgátlóak. A növényi ételek jóval kevesebb szerves savtermelést gerjesztenek. A növényekben a foszfor kötött. Tehát a növények teljesen más fehérjét hoznak be a szervezetbe, mert a fehérjének a környezete teljesen más, és ezért másképpen is hat a szervezetre.

Na de ezt eleink nem tudták, tehát eleink azt mondták: fehérje fehérje, tehát minden ami fekete az fekete, minden ami fehérje az fehérje. Nem: fehérje és fehérje között – mint foszfor és foszfor között – különbség van.

Na most mi ennek a gyakorlati jelentősége? Tehát mit tudunk tenni a gyakorlatban magyar betegeknél? Ugye azt kell megnézni, hogy a tudományos kutatások mennyire relevánsak az adott helyzetben. Jó, tehát megnézem azt, hogy egy illető embernek mennyi kalóriára, mennyi fehérjére van szüksége. Ezt egyeztetem a magyar étrenddel, és akkor létrejön egy vélemény az adott betegre vonatkoztatva.

Na most van egy ilyen, hogy aranyközépút: nagyjából az étel kalóriaértékének olyan 10–30%-a legyen fehérje, ha valaki teljesen egyensúlyban van, de ez egyénenként változhat. Na most amit viszont a múlt előadásban mondtunk, az az, hogy a friss, változatos, lehetőleg helyi alapanyagokból készült otthoni ételek sokkal magasabb értékűek, mert sok jó fehérjét bejuttatnak mindenféle méreganyagok nélkül.

Tehát azt akarom mondani, hogy nem feltétlenül kell csak a tudományt követni, hanem gyakorlatilag mérlegelni kell. Ha valaki nagyon legyengült, akkor lehet, hogy egy kicsit több fehérje kell. Ha valakinek nagyon sok tartaléka van, annak lehet, hogy egy kicsit kevesebb is elég.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy minél rosszabb a vese, annál kevesebb fehérjét bír el. És eljutunk egy olyan pontra, amikor a fehérje, amit elbír a vese, már olyan kevés, hogy a szervezet általános erejét egyszerűen megbontja. Elkezd az izom lebomlani, és az immunrendszer pedig egyre rosszabb lesz, tehát fertőzések alakulnak ki.

És a fertőzésekből mi lesz? Na mi? Szívinfarktus. Mert minden fertőzés szabadgyököket és mérgező anyagokat szabadít fel, amiből érsérülés lesz, és abból szívsérülés is lesz. Tehát ez az a folyamat, amit meg kell állítani.

Tehát ha a betegnek már annyira beteg a veséje, hogy nem képes elbírni azt a fehérjét, ami szükséges lenne ahhoz, hogy az ember életminőségét, életerejét, az immunrendszer erejét megtartsa, akkor mit kell csinálni? Akkor vesepótló terápiát kell indítani, és azt nem szabad elhalasztani.

Mitől függ a vesepótló terápia? Attól, hogy a vese mennyi fehérjét bír el. Minél rosszabb a vese, annál fontosabb, hogy az arány az állati és a növényi fehérje között nemcsak helyreálljon, hanem megforduljon, tehát inkább növényi fehérje legyen, mint állati.

És azért van lehetőség a magyar konyhán belül is: például növényi fasírt.

Na most mi történik akkor, ha egy orvos nagyon biztos magában és nagyon nem ismeri a szakirodalmat? Akkor azt mondja, hogy: „jaj, a fehérjebevitel pontosan 4 és 8%, és pontosan 20 és 50 g között kell, hogy legyen naponta, különben jön a dialízis, inkább éhezzen a beteg, de a laborok legyenek jók.”

Na most mi itt a probléma? Az, hogy tudjuk: a sok hús megemeli a vese működését. Ezt tudjuk. Azt is tudjuk, hogy ezt a laborok nem mutatják, mert a sok hús sok kreatinint tartalmaz, ami a vesefunkció mérésének alapja, tehát úgy tűnik, mintha több kreatinin lenne, ezért alacsonyabbnak látszik az eGFR, mint ami valójában.

Tehát a sok hús még így is befolyásolja egyrészt a vese valódi funkcióját, másrészt a laborokat.

Magyarul mi a legjobb? Az egyensúly. Nem merev számokhoz ragaszkodni, hanem megnézni, hogy ki mit eszik. Minél előrehaladottabb a veseelégtelenség, annál kevésbé támaszkodunk állati fehérjére, és annál inkább növényire.

Tehát a napi fehérjebevitel legyen közepes: ha túl kevés, az is baj, ha túl sok, az is baj. Lehetőleg döntően növényi alapú – minél súlyosabb a veseelégtelenség, annál inkább.

Ha a vesebetegség már nagyon előrehaladott, indítsuk el időben a vesepótló terápiát, dialízist, majd a transzplantációt. Előzzük meg a fertőzéseket és az ezekből következő szívbetegségeket. Ha tudunk mozogni, az azt jelenti, hogy még nem bomlott le az izom, tehát jó a helyzet, nem jönnek a fertőzések.

Na most ugye ez egy jó pár évvel ezelőtt volt, mint látszik. Ez egy cikk, amiben azt írtuk le, hogy a tápláltsági állapot felmérése az egyik legfontosabb tényező annak megítélésében, hogy egy vesebeteg valójában milyen állapotban van. És ez sokkal fontosabb, mint bármiféle labor.

Tehát ha a vesebetegségben a tápláltsági foknak, az izomerőnek, az általános mozgásképességnek ilyen döntő hatása van, akkor ez azt jelenti, hogy nagyon fontos ezt fenntartani. Minél inkább jól táplált valaki, annál nagyobb tartaléka van.

Ez az úgynevezett paradoxon – amit ettől a doktortól származtatunk –, hogy a túltápláltak élnek tovább vesebetegségben. De ez nem csoda: értjük, hogy a vesebetegség elsősorban a tápláltsági fokot rontja. Ha valakinek nagy tartaléka van, annak nagyobb esélye van a túlélésre. De nem kell kimeríteni a tartalékokat – illetve ha innen indulunk, akkor meg kell őrizni.

Ennek legfontosabb eszköze pedig az, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű fehérjét együnk. És ha a vese már nem bírja el még a viszonylag kevés állati fehérjét és döntően növényi fehérjét sem, akkor időben el kell kezdeni a vesepótló terápiát.

És ezzel megköszönöm a figyelmet, viszontlátásra.