Sokan úgy gondolják, hogy minél több vizet iszunk, annál jobb a vesének. Ebben a bejegyzésben azt magyarázom el, miért félrevezető ez a gondolat, és miért nem a víz mennyisége, hanem a só és víz aránya a döntő. Szó lesz arról, mikor árt a túl sok folyadék, mikor veszélyes a túl kevés, milyen tünetek utalnak ezekre az állapotokra, és miért kell vese- vagy szívbetegség esetén különösen óvatosan kezelni a folyadékbevitelt, a vízhajtókat és a vérnyomáscsökkentőket. A hangsúly itt is az arányokon és az egyénre szabott értelmezésen van, nem az általános tanácsokon.

A videó tartalma írásos formában

Kedves betegek!

Az élettanász kollégáink – nagytudósok – azt mondják nekünk, hogy az emberi szervezet több mint 90%-a víz. Ez nagyon szépen és nagyon tudományosan hangzik, ugyanakkor a kedves élettanász kollégáink talán nem értik meg, hogy ez mennyire félrevezető lehet a betegek számára, az orvostanhallgatók és főleg a dietetikusok számára. Ugyanakkor ez a félreértés bizonyos esetekben, extrém esetekben akár halálos kimenetelű is lehet.

Tehát mit mondanak az élettanász kollégáink? Azt mondják, hogy a szervezet több mint 90%-a víz, hogy a folyadék, ami az emberi szervezetben van, az valójában víz. Itt van egy pohár víz, de ebben a formában sem a sejtekben, sem a vesében, sem a vérben nincs víz az emberi szervezetben. És rögtön megtudnánk, hogy így van, hogyha egy maratoni futónak a maratoni futás előtt ilyen folyadékpótlást alkalmaznánk: szegény maratoni futó nagy valószínűséggel meghalna.

Ellenben hogyan tudjuk megközelíteni, hogy valójában milyen folyadék van az emberi szervezetben? Só, sóoldat, cukor, cukoroldat. Tehát mit látunk? Azt látjuk, hogy az emberi szervezetben a folyadék nem víz, hanem vízben oldott különböző vegyületek oldata. Tehát a legfontosabb vegyületek egyike a só, a másik a cukor, és még van 1000 vagy 10000 oldandó anyag az oldatban.

Ez nagyon fontos, mert hogyha azt gondoljuk, hogy az emberi szervezet túlnyomó része víz, akkor azt gondoljuk, hogy a folyadékháztartás megtartásához vízre van szükségünk. Ez azonban nem igaz, mert a vízben különböző ásványi anyagok – például és legfontosabb módon éppen a só – található, és ennek a pótlása nagyon fontos, illetve a só és víz aránya nagyon fontos.

Vannak aztán olyan képzetek, hogy a sok folyadék – és általában a vizet gondolják a megfelelő folyadéknak – valahogy átmossa a vesét: „igyál sok folyadékot, hogy javuljon a vesefunkciód”. Ezt mondják általában az embereknek, különösen pedig az idős embereknek, különösen pedig azoknak az embereknek, akik éppen most ébredtek föl, mert kaptak egy új transzplantált vesét.

Az igaz, hogy amennyiben sok folyadékot iszunk, több és hígabb vizeletünk lesz. De befolyásolja-e ez a vesefunkciót, avagy van-e értelme szándékosan túltölteni a kádat? Tehát látjuk, hogy ez a kád már majdnem tele van, és kell-e ebbe még vizet önteni?

Úgy látjuk, hogy amennyiben ez a folyadékelfolyás egy bizonyos mértékű, hogyha mi több vizet teszünk a kádba, mint amennyi el tud folyni, akkor bizony a kád túlcsordul.

A szív kábé annyira pumpa, mint amennyire a vese szűrő, de ilyen leegyszerűsítésekre bizonyos értelemben szükségünk van, hogy elinduljunk valamennyire. De ha a szívet pumpának fogjuk föl, tehát leegyszerűsítjük a működését, akkor is megérthetjük, hogy minden pumpa – és így a szív is – egy optimális nyomástartományon dolgozik.

Ha túl kevés a nyomás, az is baj: kevés töltőnyomás, nem tud a pumpa dolgozni. Ha túl sok a nyomás, az is baj, hiszen túl sok az ellenállás a pumpával szemben. Tehát ha a folyadékot úgy vesszük, mint a víz és a só egy oldatát, akkor megértjük, hogy a folyadék egy bizonyos optimális tartományon optimalizálja a szív működését.

Tehát a kevés víz és kevés só, illetőleg a túl sok víz és túl sok só egyaránt árt a szívnek. Tehát van ennek egy optimum mennyisége, és a kettőnek egy optimum aránya.

A túl sok vizet és sót, ha a vese beteg vagy szívelégtelenség miatt nem jól működik a vese, a vese elkezdi visszatartani, mert már nem bírja a vese eltávolítani a felesleges sót és a vizet. Emlékszünk erre az ábrára: azt mondtuk ugye, hogy van egy bizonyos kapacitása ennek a lefolyónak.

Hogyha krónikusan túltöltjük ezt a tartályt, akkor meghaladjuk ennek a kapacitását, és azt jelenti, hogy a szervezetben túl sok folyadék – tehát túl sok só és víz – fog visszamaradni. A szívelégtelenség és a veseelégtelenség eredetileg lehetnek egymástól függetlenek, de egy bizonyos ponton a vese rontja a szívfunkciót, a szív rontja a vesefunkciót, és mind a kettőt súlyosbítja a túl sok folyadék (a túl kevés folyadék is, de a túl sok folyadék is).

A vesék alapvetően szeretik az oxigént. Ehhez jó vérellátás, ahhoz pedig optimális szívműködés kell. Tehát itt rögtön látjuk, hogy ahhoz, hogy a vesét jól átmossuk, nem vízre van szükségünk, hanem jó vérellátásra, és azt kell megértenünk, hogy mi az a folyadékmennyiség, amely ezt a jó vérellátást garantálni tudja.

És amikor folyadékról beszélünk, akkor nem vízről beszélünk, hanem egy oldatról, amiben többek között só is van. A túl sok só és folyadék hosszú távon érbetegséget, érgyulladást, magas vérnyomást, szívbetegséget és előbb-utóbb vesebetegséget okozhat, és általában szokott is okozni.

Van egy vizsgálat, amely jele az érbetegségnek, jele annak, hogy túl sok folyadék van a szervezetben – ezt nevezik hipervolémiának –, és a vesebetegségnek szintén egy jele ez a fehérjevizelés. Tehát normálisan a vizeletben nincsen fehérje, mert azt visszatartja a vese.

Ha megindul a fehérje kiürítése a vizeletben, ez nagyon sok esetben azt jelzi, hogy érbetegség van jelen, többek között a vesében is. Ez minél súlyosabb, annál inkább valószínű, hogy az érbetegség és a vesebetegség gyorsabban halad előre, és ilyenkor bizony szívinfarktus és mindenfajta szívbetegség is gyakrabban előfordul.

A folyadékháztartás – tehát a szervezetben lévő víz és só mennyisége és a kettő aránya – normál esetben szorosan szabályozott. Hát ez érthető, hiszen az egyik legalapvetőbb bevitel, az a víz és a só bevitele, tehát természetes, hogy a vese megpróbál alkalmazkodni ahhoz, hogy éppen mennyi a víz és a só és a kettő arányának a bevitele.

Ha a vese beteg, akkor jobban visszatartja a folyadékot, mert egyszerűen képtelen már arra, hogy a fölösleges – tehát túl nagy mennyiségben evett sót illetve ivott vizet – kiürítse. Éppen ezért vesebetegeknél nagyon gyakran fordul elő éppen az, hogy túl sok a folyadék a szervezetben, és krónikusan túl sok a folyadék a szervezetben, amely az érrendszert és a szívet egyaránt megterheli.

A folyadékszabályozás a vesék egyik fő funkciója. A vesebetegség előrehaladtával ez folyamatosan, de egyéntől és diétától függően sérül. Tehát nyilvánvaló: minél rosszabb valakinek a vesebetegsége, vagy minél rosszabb a diétája, annál inkább képtelen arra, hogy a vese alkalmazkodjon ehhez a túlságosan sok só- és vízbevitelhez.

Különben a túl alacsony só- és vízbevitel is okozhat nagyon komoly problémákat, ha valakinek már beteg a veséje, és ilyenkor sajnos a vesének a nagyfokú alkalmazkodóképessége az sajnos sérülni fog, és tartósan sérülni fog.

Tehát a víz és só bevitelének van egy optimális mennyisége és az aránya, és ez az optimális mennyiség aránya függ az adott helyzettől. Tehát nyilvánvaló, hogyha valakiben túl kevés a folyadék – például mert a sivatagban sétál –, akkor sok sóra és vízre van szükség; ha pedig eleve túl sok a folyadék és só a szervezetében, akkor a bevitelt is csökkenteni kell.

A vese tág határok között próbál kompenzálni, de ha már túl van terhelve, és krónikusan túl van terhelve, akkor ez a kompenzálás sajnos kiesik, és ilyenkor még jobban kell figyelni a diétára és konkrétan a só- és vízbevitelre.

Tehát akkor nézzük, mi a helyzet, amikor üres a kád, amikor tényleg túl sok só és túl kevés só és víz van a szervezetben? Ilyen például az, hogyha valaki egész nap a sivatagban gyalogol, és nem vitt magával elég vizet és sót.

Tehát akkor mi történik ilyenkor, amikor kevés a folyadék a szervezetben? Nyilván a folyadékot – tehát a vizet és a sót – egyaránt pótolni kell. De hogyha az ember vízhajtókat szedne egy ilyen helyzetben, az nagymértékben súlyosbítaná ezt a folyadékhiányt, és éppen ezért a vízhajtókat és a vesevédő vérnyomáscsökkentőket (és gyakran általában a vérnyomáscsökkentőket) érdemes néhány napig kihagyni addig, amíg újra optimumra nem töltjük a kádat.

Ugyanis nyilván a vízhajtók tovább viszik ki a sót és folyadékot, amiből már eleve kevés van; a vesevédő gyógyszerek és a vérnyomáscsökkentők pedig a vérnyomást – amely ilyenkor gyakran csökken – tovább csökkentik, és különösen a veseerekben, ami azt jelenti, hogy a vese nem tud kompenzálni, és kevés vért fog kapni.

Nem kérdés, hogy mit kell tenni, amikor tele van a kád, tehát amikor túl sok só és víz van a szervezetben. Például ezt onnan is tudjuk, hogy a láb megdagad, vagy fulladni kezd az illető, vagy túl sok víz gyűlik meg a hasüregben. Akkor kevés folyadékbevitel a cél, és vízhajtókra is szükség lehet.

Tehát mind a kevés folyadékbevitel (víz és só), mind pedig a vízhajtók ugyanazt csinálják: nevezetesen azt, hogy a túlterített kádat segítenek valamennyire kiüríteni, hogy visszajussunk az optimális folyadékállapotra.

Ha a vese beteg, akkor nem képes a só és víz arányának optimális beállítására sem. Tehát ez azt jelenti, hogyha túl sok vizet iszunk a sóhoz képest, akkor a vese nem tud olyan mértékben kompenzálni, mint kellene, és akkor azt látjuk, hogy a sónak a koncentrációja a vérben az elkezd csökkenni, és ez különböző problémákat jelenthet.

Tehát ilyenkor nagyon fontos, hogy a túl sok vizet azt lehetőleg hanyagoljuk, kivéve hogyha nagyon alacsony a folyadékmennyisége a szervezetben, de ilyenkor is valamennyi sóra is szükségünk van.

A vérvizsgálat a nátriumszint tekintetében a só és a víz arányát jelzi. Ez a vesebetegekben gyakran nem azt jelenti, hogy túl kevés a só a szervezetben, hanem hogy a sóhoz viszonyítva túl sok a víz. Tehát nagyon sok esetben a vesebetegeknél ez azt jelenti, hogy a só sok, de a víz még több.

És ilyen esetekben nagyon fontos az, hogy szedjük a vízhajtókat, de ezt ne pótoljuk túl sok víz visszatöltésével. Az alacsony nátriumszint tehát gyakran a hipervolémia jele: nem azt jelenti, hogy kevés a só, hanem túl sok víz van jelen a sóhoz képest.

A vízhajtó feladata, hogy sót vigyen ki a vizelettel, amellyel együtt a víz is távozik. Tehát a vízhajtó vizet és sót egyaránt kivisz a vizelettel. Mivel a vízhajtót akkor szedjük, ha eleve túl sok a folyadék a szervezetben, ezért nem sok értelme van sok vizet inni vízhajtóra; ellenkezőleg, minél kevesebb a só- és vízbevitel, annál kevesebb vízhajtó kell.

Tehát magyarul, ha valakinek nem működik optimális mértékben a veséje – akár azért, mert a veséje beteg, akár azért, mert a szíve beteg –, akkor vigyázni kell, hogy ne legyen túl sok a só- és vízbevitel, és esetenként bizony vízhajtóra szükség van a diéta függvényében.

Ha a kád tele van, akkor a túl sok só és víz eltávolítása a szívnek, az ereknek, a veséknek egyaránt fontos. Az eltávozott sót és vizet nem szabad pótolni: a mérleg negatív kell hogy legyen, hiszen ekkor érjük el azt, hogy a túl sok só és a víz távozzon.

Vagy túlzott bevitel és sok gyógyszer, vagy kevésbé bevitel és kevesebb gyógyszer: tehát minél inkább túlesszük magunkat, annál több vízhajtóra van szükség. Mivel a bevitel változó – mert azért minden nap mást és mást eszünk meg, a körülmények is változnak, hiszen lehet például egy forró nyári nap vagy egy hideg téli nap –, forróság esetén nagy az izzadás, vagy esetleg előfordulhat, hogy valamilyen betegségünk van (hányás, hasmenéssel esetleg ha egy betegség jár), akkor nyilván nem ugyanarra a vízhajtómennyiségre van szükség.

És ezt gyakran meg is tapasztaljuk, például éppen akkor, amikor valaki valamilyen módon nem tud megfelelően sót és vizet fogyasztani, és túl sok só és víz volt a szervezetében, akkor gyakran a szívelégtelenség drámaian tud javulni.

Tehát igenis a diéta nagyon fontos, és a szívelégtelenség mindig befolyásolja a vesét, mert befolyásolja a vese vérellátását. A sóbevitel meghatározza a folyadékbevitelt. Ugyan vizet lehet inni só nélkül, de a sót nem lehet fogyasztani víz nélkül, mert az, aki sok sót eszik, az szomjas lesz, és nagyon nehéz ellenállni, hogy megfelelő mértékben vizet igyon, hogy beállítsa a só és a víz arányát.

Tehát amikor valaki valami sósat eszik, az biztos, hogy vizet is fog inni; éppen ezért a folyadékbevitelt azt gyakran éppen a bevitt sómennyisége határozza meg. Ugyanakkor ha vizet iszunk, és a sóbevitel nem változik, akkor a víz önmagában nem csinál semmit, és azt a vese előbb-utóbb kiválasztja mint vizet, és ezzel nem távozik több méreganyag; tehát egyszerűen csak több lesz a vizeletben a víz.

A tudományos kutatások egész sora bizonyítja, hogy a magas vízbevitel önmagában nem befolyásolja a vese szűrőfunkcióját, és nem emeli a vérnyomást sem. Tehát ha valakinek például folyadékot akarunk pótolni, mert alacsony a vérnyomása, annak a víz önmagában nem lesz elég, hanem bizony sós oldatot adunk infúzióban.

Mi a helyzet, hogyha túl sok a folyadék? Először is itt van ez a gyönyörű ábra, ami azt mutatja, hogy bizony gyakran egyszerűen feldagadnak a lábak. A lábdagadást nemcsak ez okozhatja, de a hipervolémiának bizony ez egy tipikus tünete.

A magas vérnyomás – mert ugye emlékszünk, hogy a vérnyomást a vér-érrendszer folyadéktelítettsége nagymértékben behatárolja. Ilyenkor nem tudunk megfelelően mozogni, mert nagyon hamar elkezdünk fulladni, vagy akár fulladni akkor is, amikor nem mozgunk. Ilyenkor megtelnek a nyaki vénák, és bizony víz keletkezhet a hasüregben.

Tehát ezek azok a jelek, amelyek jellemzőek a hipervolémiára, tehát túl sok folyadékra a szervezetben. Azonban nemcsak ekkor keletkezhetnek ezek a jelek, hanem például jobb szívfél-elégtelenség esetén is, amit szívbillentyűzavarok, tüdőbetegségek, tüdőerek betegségei, alvási apnoe okozhatnak.

Tehát amikor valaki éjszaka horkol, nappal meg álmos és magas a vérnyomása, akkor gyakran ez azért van, mert kevés oxigént kap az agy meg az érrendszer, mert éjszaka nem megfelelő a légutaknak az átjárhatósága. Vagy előrehaladott szívelégtelenség is okozhat jobb szívfél-elégtelenséget, és akkor így nézünk ki annak ellenére, hogy esetleg nem túl sok a folyadék a szervezetben.

Alacsony fehérjeszint a vérben szintén okozhat hasonló panaszokat; ez bizonyos vesebetegségek esetén, rák esetén, májkárosodás esetén is jelen lehet. De azért általában véve, ha ilyen tüneteket tapasztalunk, az azért nagyon gyakran azt jelenti, hogy túl sok folyadék van a szervezetben.

Mi a helyzet, ha túl kevés folyadék van a szervezetben? Hát ilyenkor rugalmatlanná válik a bőr, alacsony a vérnyomás, hányinger alakulhat ki, valakinek lehet száraz a nyelve, és valaki lehet nagyon fáradékony és szédülhet. Jó, tehát ezek az alacsony folyadék, a hipovolémiának a tipikus tünetei.

Vagy szintén okozhatnak hasonló panaszokat a túl sok vérnyomáscsökkentő beszedése esetén gyógyszerek; ezek alacsony vérnyomást és szédülést, hányingert okozhatnak. Ha forróság van kint, vagy vérszegénység van, vagy bizonyos fertőzések fordulnak elő, akkor szintén alacsony vérnyomás, hányinger, szédülés lehetnek tipikus tünetek.

Illetve vannak bizonyos idegrendszeri betegségek, például cukorbetegségben, amikor alacsony vérnyomás és szédülés – főleg álló helyzetben – kialakulhat akkor is, ha nem túl kevés a folyadék a szervezetben.

Mind az alacsony, mind a magas folyadék károsíthatja a szerveket, így a szívet és a vesét is. Túl kevés folyadék alacsony vérnyomással vérellátási zavart okozhat a vesében, különösen akkor, hogyha eleve meszesek az erek, például cukorbetegekben vagy például idősebbekben. Na most, a vesevédő vérnyomáscsökkentők és általában a vérnyomáscsökkentők ezt még súlyosbítják, nem beszélve arról, hogyha eleve kevés a folyadék a szervezetben, és elfelejtjük egy pár napra megszüntetni a vízhajtókat: azok tovább viszik kifelé a folyadékot.

Még egy különleges eset van: ha valakinek túl magas a vércukra, akkor szintén nagymértékű folyadékvesztés alakulhat ki még akkor is, ha eleve kevés a folyadék a szervezetben.

Na most mi a helyzet, hogyha túl sok a folyadék? Akkor általában magas lesz a vérnyomás. A sok folyadék a szövetekben összenyomja a kisereket, gátolja a véráramlást. Tehát a sok folyadékkal nem azt érjük el, hogy a vesét jól kimossuk, hanem azt érjük el, hogy a vesét a vérkeringés csökkenése miatt nincs ami kimossa, nincs ami vért adjon neki, és ilyenkor ráadásul még túlterheljük a szívet. Szívelégtelenség, bélfalpangás alakulhat ki.

Ilyenkor ugye a bélben lévő baktériumok különböző méreganyagai bejutnak a szervezetbe, és ott érgyulladás alakulhat ki az egész szervezetben is, és így a vesében is.

Tehát túl sok folyadék és alacsony vérnyomás? Na hát ez hogy van? Hirtelen folyadékeltávolítás a vérből: például ilyen helyzet alakulhat ki dialízis esetén, amikor valóban sok a folyadék, és ezt valóban el is kell távolítani. De ha túlságosan gyorsan távolítjuk el, akkor nem tud visszatelődni a szövetekből a só és a víz a vérbe, és éppen ezért átmenetileg a vérben a szövetekhez képest kevés só és víz fog megmaradni, és ilyenkor lemegy a vérnyomás.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy művesével kezelt betegek esetében ne vegyük le túlságosan gyorsan a folyadékot, mert ilyenkor nagyon gyakran hirtelen leesik a vérnyomás. Ha túl sok vízhajtót adunk túl hirtelen, akkor szintén előfordulhat ez, különösen fertőzések, szívelégtelenség esetében: szintén ez a visszatelődés a szövetekből az érpályába csökkent lehet.

És ha nagyon hirtelen túl sok folyadékot veszünk el, akkor átmenetileg csökkenthet a vérnyomás, ennek mindenféle tüneteivel. Szintén fontos, hogy amennyiben magas valakinek a vércukra, akkor is hirtelen távozhat el nagy mennyiségű folyadék a vesén keresztül, és ezt viszont akkor elég gyorsan pótolni kell.

Jó, tehát van ilyen is, hogy annak ellenére, hogy túl sok a folyadék, ennek ellenére hirtelen leesik a vérnyomás. És itt is igaz, mint minden más esetben, hogy ennek a legfontosabb ellenszere – megelőző szerelésként – éppen az, hogy ne legyen túl sok folyadék, tehát só és víz a szervezetben.

Foglaljuk össze ezt az egészet azzal, hogy a vese egyik alapvető funkciója – a szűrőfunkciótól nagymértékben függetlenül – a só és víz, tehát a folyadékháztartás szabályozása. Ez azt jelenti, hogy a bevitt sómennyiség, a bevitt vízmennyiség és a kettő arányához a vese alkalmazkodik, és próbálja azt szorosan beállítani. Amikor a vese már beteg, erre kevésbé képes.

A vese-, érrendszeri vagy szívbetegségek esetén vagy vesebetegségek esetén ez a szabályozás nem működik jól, ami azt jelenti, hogy diétával egy kicsit ki kell igazítanunk: tehát sem túl sok, sem túl kevés, arany középút. A vérnyomáscsökkentők, vesevédők és vízhajtók jelentősen befolyásolhatják azt, hogy hogyan reagál a vese. Nyilván ezek nagyon fontosak és nagyon jók, hogyha a folyadékháztartás be van állítva, viszont hogyha túl kevés a folyadék, akkor ezek az amúgy nagyon hasznos gyógyszerek hirtelen veszélyessé válhatnak.

Nagyon fontos a társbetegségek jelenléte. Ha valakinek egy akut fertőzése van, vagy súlyos vérszegénysége, vérvesztesége vagy szívelégtelenség van jelen, akkor nagyon vigyázni kell, hogy hogyan állítjuk be a vérnyomáscsökkentőket, vízhajtókat és vesevédő gyógyszereket. Ilyenkor feltétlenül a nefrológust kell segítségül hívni.

Ezért tehát a diéta beállítása nagyon fontos: kevesebb só és közepes víz, kivéve ha szükség van a folyadékpótlásra (mint például hasmenés, hányás, izzadás, lázas megbetegedés esetében). Tehát általában jó az arany középútat választani, és jó egyenletesnek megtartani a só- és folyadékbevitelt, különösen vesebetegség esetén.

Normál esetben nem szükséges erőltetni a folyadékbevitelt, és különösen nem a vízbevitelt. A víz ugyanis nem befolyásolja sem a vesefunkciót, sem az érbetegséget, és egy felesleges erőltetés, ami megkeseríti a beteg életét teljesen értelmetlenül.

A vízhajtókat és vérnyomáscsökkentőket szükség szerint újra és újra be kell állítani, különösen akkor, ha valakinek a diétája nem stabil, vagy hirtelen valami akut megbetegedés miatt megváltozik a folyadékszükséglete, és éppen ezért a vízhajtók és a vérnyomáscsökkentők csökkentésére szükség lehet.

A vérnyomásnapló és a gyógyszerlista azért fontos, mert ilyenkor a nefrológus látja, hogy mi a helyzet, és hogyan kell változtatni, hogyan kell beállítani ezeket a gyógyszereket. És ezeket minden alkalommal, ahogy a kedves beteg eljön hozzánk, újra és újra át kell beszélni.

Ezzel köszönöm a figyelmet, és viszontlátásra.