Ugye a covid-ra gondoltál? Pedig a covid csak a jéghegy csúcsa, mely valljuk be, elég helyénvaló hasonlat, most hogy már csupán a legelvakultabbak nem látják, hogy süllyedőben a Titáni. De persze te bekötöd a szemed, mert nem éppen kellemes látvány. Pedig szembe kell nézni a valósággal, mert te is itt állsz a hajó fedélzetén.

Értsd meg, hogy igen, süllyed a hajó, hiába nem veszel róla tudomást! S akkor álljon itt még egy hasonlat. Mondhatjuk, hogy a legfejlettebb repülőgép is csak annyit ér, amennyit a pilóta. Persze te a robotpilótába hiszel, mert nem hallottál a francia gépről, mely lezuhant az Atlanti óceán felett. Mert el voltál foglalva mással, jól jön egy kis plusz pénz, meg a legújjabb mozi. Pedig megtörtént, keresd ki a neten, mert dokumentálva van. Aki robotpilótákban hisz, az könnyen lezuhanhat.

De ha valaki azt akarja, hogy a egy, vagy sok repülőgép zuhanjon le, mert máris túl sok van (persze te azt gondolod, hogy ilyen nincs, pedig van), akkor vedd számításba, hogy a legegyszerűbb módszer nem az, ha beszerelsz egy hibát a gépbe, mert ez fáradságos és sok bajjal jár. Elég eltéríteni a pilóta elméjét, az kevésbé bajos és sokkal hatékonyabb. Na, hát akkor mondok egy pár példát, figyelj!

Elkerülhetetlen konfliktus, kikerülhetetlen objektív gazdasági folyamatok, gonosz diktátorok, kisebbségi és faji problémák, kitalált konfliktusok, melyek mindkét oldalán ugyanazok állnak. Vagy eltéríthetünk egy vírust is, erről szól a gain of function research, de ez kockázatos, mert a vírus mutálódik.

Könnyebb a film, a média, az ideológia, a szakértők, a profi szórakoztatás, mindig beleértve a legvulgárisabb figyelemelterelő olcsóságokat, mert ez hat a népre. Az elmevírus biztosabb, hatékonyabb, olcsóbb, mint a fizikai szupervírus, az ideológia, vagyis az information engineering (információmanipuláció) mindig veri a természetttudományt, vagyis a genetic engineering (génmanipuláció).

Ne félj, az élősködőid, akik egy törzset, egy szervezetet alkotnak, tudják, hogy az elme fontosabb, mint fizikai világ. Csak te nehogy rágyere! Ezért megetetik veled, hogy a tudományos valóság az igazi, a filozófia meg hiábavaló. Te meg elhiszed, úgy kell neked!

Én is olyan iskolába jártam, mint te. Én is ugyanazt a tananyagot tanultam. Velem is elhitették a tündérmeséket. Megtanítottak engem is, hogy a legnagyobb földrész egy kis félszigetének kunkori farka a világ közepe, a kultúra székhelye és csúcsa, hogy Nyugaton már évek óta, meghogy csak ott a lényeg, arra adunk, oda zarándokolunk, őket csodáljuk és utánozzuk.

Megtanultam, hogy a nyugati tudomány általános, egyetemes, örök, az objektív igazság egyetlen letéteményese. Én is olvastam Batsányit, Adyt, Németh Lászlót, én is nap mint nap hallgatom a budapesti utánzóművészek jólértesült és sznob féligazságait.

Csak én csináltam valamit, amit te nem. Én elmentem világot látni. Mint az Egy magyar orvos Amerikában nevű monumentális útinaplóm elmondaná, ha elolvasnád, de neked fontosabbak a bulvárlapok és a celebek csinált mű csacskaságai, a vulgarizált kultúra, a torzított figyelemelterelés, s nem vagy kíváncsi az elsőkézből megtapasztalt valóságra, én 1992. július 1-én felszáltam a gépre, s az első amerikai, akivel találkoztam rögtön egy depressziós fiatal volt, aki gyógyszereket szedett már fiatalkorában.

Én vizsgáltam Amerikát, meg a természettudományt 18 éven át. S én láttam nem európaiakat, akik nem imádták a nyugati kultúrát, csak a nyugati technológiát. S egyikük ajándékozott nekem egy hatalmas könyvsorozatot, a legnagyobb amerikai, egy volt jezsuita, egy filozófiát dolgozóknak népszerűsítő író által egy életen át alkotott 11 kötetes civilizációtörténetet (Will Durant: Story of Civilization), amelyből rájöttem, hogy nemcsak van salvatio extra ecclesiam, hanem van kultúra a nyugaton kívül, sőt: ott van igazán.

Nos ezt a művet a mai napig nem fordították le magyarra, kár. Mert akkor valami jó jöhetett volna Amerikából Magyarországra. De térjünk a lényegre a hosszú bevezetés után. S most következik a lényeg.

Hogyan vált egy őrült angol, s néhány tébolyult francia egy pilótaeltérítő elmevírus világfertőzés kiindulópontjává? Kezdjünk egy botránnyal, melyet szépen eltusoltak, pedig a fanatikus erőszakimádó és háborúhívő evangélikus amerikai kereszténység jobban tenné, ha kiterjedne rá a figyelme. Kiről van szó?

Jean Meslier egy kisvárosi pap volt, aki keresztényibb volt a legkeresztényebb kereszténynél. Egészen a haláláig, s akkor hátrahagyott egy hatalmas terjedelmű írást, melyet ma is ritkán mernek emlegetni. Ez a jámbor ember, míg nappal szerény életével, mindennapi áldozatos munkájával, jótékony cselekedeteivel kivívta környezete szeretetét és megbecsülését, éjszaka, mint az Omega számban megénekelt könyvelő, második életét élte.

De nem kicsapongó tivornyák, nem botrányos erkölcstelenség jellemezte ezt az életet, hanem valami sokkal ütősebb és sokkal rosszabb: leírta valós gondolatait. Ebben sorra vette a keresztény dogmák, hittételek, hősök és istenek minden hihetetlen ellentmondását, értelmetlenségét és gonoszságát, s eljut oda, hogy az ótestamentum törzsi istene gonoszabb minden embernél, egy égi zsarnok, aki áthangolja híveit, s készteti őket a legszörnyűbb elvetemültségekre, s ezt bárki látná, ha a tudatosan manipulált nevelés, a korrupt egyházi szervezet, a cinkos és erőszakos államgépezet propagandája nem kábítaná el a népet már fiatalon.

Nézete szerint az emberi gonoszság forrása éppen itt van. Ne feledjük el, hogy akkor ez volt a hivatalos ideológia, most meg ugye más…..akkor abban, most ebben nem szabad kételkedni. Mi Meslier szerint a megoldás? Át kell törni az ideológián, s szabaddá és boldoggá kell tenni a népet ebben a természetes anyagi világban, érzékeink parancsait követve.

Tovább ment, s még botrányosabb volt a maga idejében az orvosfilozófus La Mettrie, aki mielőtt hálás betege vacsora meghívásának eleget téve megfulladt a fácánmájpástétom iránti mohóságában 42 éves korára, leírta, hogy nincs emberi lélek, csak test van, s nincs világlélek sem, csak világtest van, mely kizárólag anyagi. sőt, a világ lényegében egy megkonstruált gép, s az ember is ugyanígy csak egy gép, melynek az agya is csak egy gondolatgyártó gép.

A gépet pedig használni kell tudni. Mire? Csak arra, ami van, s az csak a haszon, meg az érzéki élvezet. Le kell mondani mindenről, mely a gép alapbeállításával nem egyeztethető össze. A gépet megváltoztatni nem lehet, ez a realizmus, meg a determinizmus, csak használni lehet, ez a haszonelvűség, meg a materializmus.

De mégcsak nem is e kettő félnótás volt az igazi botrányhős, hanem egy másik féleszű tébolyult, akit jóérzésű apja többször majdnem kitagadott, s nem véletlenül. Denis Diderot írta meg az új vallás Szentírását, ő volt legapostolibb apostola, s elsősorban ő felelős elterjedéséért.

S mi a közös nevező, mi az új vallás, a szabados, anyagelvű, egyénimádó gépszemlélet, a sokaság elv, az egyenített egyetemesség, az örök és változatlan halott és üres világegyetem-gép kimondatlan exkluzív ideológiájának alapja? Hogyan köthető össze a világméretű elmevírus járvány, az eltérített pilóta, a kettőséletű francia pap, a magát fiatalon halálrazabáló orvos, s az új próféta, aki kamaszos új mozgalmát egyetemesnek képzeli?

A közös nevező, az origo, az alfa és omega egy közveszélyes tébolyodott, egy lóarcú vézna zelóta, népének hű fia, iskoláink és gondolkodásunk titkos hőse, belső szent meggyőződéseink rejtett eredője, akinek ismeretelméletét legtöbben nem ismerik, pedig ennek következményeit fanatikus és megdönthetetlen meggyőződéssel vallják, gyakorolják, védik és hirdetik.

Igen, te is! Szóval kiről van szó? John Locke, a nyomorult zavarosfejű, akinek nemcsak a természettudományt köszönhetjük a genetikailag manipulált vírusokkal és tápanyaggal, kegyetlen, civileket mészároló fegyverekkel, családokat, kisközösségeket szétverő “tudományos” test- és lélekcsonkító elméletekkel és ideológiákkal együtt, hanem az információmérnökök általi hatalomátvételt is, a törzsi megszállást, az élősködők minden határon átívelő totális-centrális, gátlástalan, feltétlen és bőven természetellenes, érdemtelen hatalmát is.

Dehát mindezekért lehet felelőssé tenni ezt az eszellős jellegzetesen angol gondolkodó jellegzetesen angol világszemléletét? Hát biztosan nem. Ő csak egy szélsőséges képviselője ennek a kurta farkincás kultúrpocsolya hagyománynak, aki a nagy redukáló Ockham nyomába lépett.

Sem ő, sem Meslier, sem La Mettrie, de még Diderot sem sejthették, hogy ez titáni Titáni-süllyedésnek, az úgynevezett nyugati civilizáció pusztulásának eredője lesz, melyet most van szerencsénk pont végignézni.

Általában az ilyen titáni méretű bajokért nem személyek, nem titkos szervezetek, nem gonosz intézmények, országok, zsarnokok, vagy zsenik a felelősek, hanem, mint Keoma mondja, az emberek, akik figyelmetlenségükben megbízzák a rókát, hogy elméjük ketjét ő gondozza, s halálig ragaszkodnak leegyszerűsítő tömegideológiákhoz, mely kedves nekik, mert megszemélyesítik, meg kellemes és bennsőséges történetekkel kiszinesítik azokat, s általában mindenre képesek, elviselik a nyomort, a háborút, a mesterséges járványokat, csakhogy leegyszerűsíthessék tömegideológiákkal, tömegvallásokkal, nemzeti hősökkel és szent személyekkel a bonyolultat, mert az elme kertjét művelni, s a valóság végtelen bonyolultságát sajátosan, több nézőpontból, elmélyült gondolkodással átlátni a legszörnyűbb dolog, amit mindenáron el kell kerülni.

Ezért mindent összetévesztenek, félreértenek és összezavarnak, mert a lényeg, hogy ezekkel ne kelljen foglalkozni, jobb arra a róka. Hiszen köztudott, hogy a róka tudja a legpéldásabb rendet megtartani a baromfiudvarban. S minthogy a róka nem tesz mást, mint természetének megfelelően cselekszik, végülis a bajokért soha nem a róka a felelős, hanem az őt kiválasztó és megválasztó nép, aki hisz külső segítségben, nemzeti hősökben, báránybőrbe bujt rókákban, csak éppen önmagában nem hisz, abban, hogy a kertet magának kell megművelnie, s hogy rókákra bízni a baromfiudvart nem mindig célszerű.

S a nép újra és újra imádja élősködőit, mert leveszi a hátáról a legnehezenn terhet, saját éltének irányítását.

Node mi Locke filozófiai baklövésének a lényege? Ezt egy rajzfilecske szemléltette a legjobban, melynek címére nem emlékszem, s mely egy japán kisfiúról szólt. Hát ez az: az “ember” (ami persze egy idealizált, átlagos emberi személy absztrakciója, a nyugati filozófia sajna csak eddig jutott el) NEM egyéni mindenkinél ugyanolyan szabványérzékszervein keresztül szerzi tudását, mely NEM egyéni tudás.

Az érzékszervek nem egyformák és össze vannak kötve a feldolgozó, szerevező, aktív egyénfeletti közösségi elmével, mely nem köthető egy anyagi, egyéni szervhez (agy). A meggyőződés, a tudás sem az egyéni érzékszervek által nyert sablon-objektív információk felgyülemlett halmaza, melyből egyetemes és örök, helyi körülményektől független objektív formulákat és törvényeket vizionálhatunk. S a tudás se nem ugyanaz mindenki számára, se nem merőben anyagi.

Ami pedig a valóságot illeti, annak csak a ruhája az anyagi világ, s az változatos, végtelen, folyamatos és él az egyenruha alatt. Az egyén pedig, érzékszerveivel együtt, lényeges és sajátos, de nem elkülönült egyenrészecskéje az üres, halott, sötét és szervetlen számokkal jellemezhető sokaságvalóságnak.

Az egyen-részecske-sokaság, meg a sötét űr a nevető filozófus fejében van csupán (“nem létezik más, mint az üresség és az atomok), aki pont azért népszerű, mert egyszerűsít. De nekünk kertünk van, mely nem áll egyenrészecskékből, mely él, s melyet ideje végre gondozni.

Nagyon itt az ideje a gyógyulásnak, még az újabb világháború előtt! A hajó viszont süllyed, ezt már visszafordítani nem lehet. Remélhetőleg ezúttal lesz elég mentőcsónak.