Első fázis

Az iskolában mindannyian tanultunk a fizikai halmazállapotokról. Akkor három halmazállapotról tanítottak minket a hőmérséklet különböző tartományától függően, úgymint szilárd, folyékony és légnemű. Példának először a víz halmazállapotait írta le a tankönyv. A szilárd a jég, folyékony a víz, légnemű a gőz. Majd általánosítottunk, hogy bármely anyagnak létezik három halmazállapota.

Később megtudtuk, hogy van egy negyedik is, nevezetesen a plazma állapot, ahol az “ionizált anyag olyan mértékben válik elektromosan vezetővé, hogy a nagy hatótávolságú elektromos és mágneses mezők dominálnak a viselkedésében”. De vajon létezhet-e egy ötödik halmazállapot?- tettem fel a kérdést három fiamnak a családi ebédnél tegnap.

A legkisebb, Zoli csak annyit mondott, hogy “agúu”, s mivel alig hét hónapos, minden demokrata elv dacára ezt nem tekintettem érvényes szavazatnak, vagy jelentékeny hozzászólásnak. A középső, Árpi általában megfontolt és mély, tehát most is erősen gondolkodott. A legidősebb, Lali viszont rávágta az elvárt választ, mert a szövegkörnyezetből megérezte, hogy mit akarok hallani.

Kérdésemet ugyanis így vezettem fel: a jégkristályra mi a jellemző? Kristályrács, szimmetria, egy nagyon könnyen átlátható szabályos szerkezet. A folyékony víz sokkal kevésbé egyszerű, sok benne a szabálytalanság, folyhat ide, vagy oda, kevéssé megjósolható viselkedése, vagyis rengeteg benne az előre nem látható lehetőség, másképpen a “potencialitás”. A gőz még szabálytalanabb, amorfabb, terjedhet erre, vagy arra, átszivárog itt, meg ott, mozgása még kevésbé előrelátható, tele potencialitással. A magasan ionizált plazma állapotú víz nyilván még inkább az.

S akkor általánosítva és kiterjesztve a végletekig úgy fest a dolog, hogy abszolút nulla fokon jól átlátható rend van, mert nincs mozgás. Minden teljesen előrelátható, mert nem is keletkezhet semmilyen mozgás. A potencialitás tehát zérus. Másfelől az ellentétes oldalán egy képzelt spektrumnak, tehát egy elképzelt végtelen hőmérsékleten, ezzel pontosan ellentétben végtelen fokú bonyolultság lehet, az egyszerű szabályok nem relevánsak. Az előreláthatóság jóformán lehetetlen, a potencialitás pedig végtelen.

Mi tehát az ötödik halmazállapot?

A tiszta energia!-vágta rá Lali, megérezve a logika menetét. Árpi ekkor mélyen gondolkodott.

Második fázis

Képzeljünk el egy éppen halni készülő és nagyon kövér öregembert. Nyilván benne a szabályosság, a rutin dominál, nagy tömegű, nagy tehetetlenséggel. Előre nem látható váratlan fordulatokat ritkán produkál. Nehezen mozog, benne a potencialitás igencsak alacsony.

A spektrum másik végén ott van az éppen megtermékenyült petesejt. Kicsiny tömeggel, de hatalmas potenciállal, nehezen jósolható viselkedéssel.

Az egyéni élet tehát olyan, mint amikor egy gáztömegből valamilyen hatásra bolygó alakul ki. Lehűl, szabályos kerekded formát vesz fel, potencialitásából viszont veszít, viselkedése inkább előrelátható, jósolható.

Harmadik fázis

Képzeljünk el egy nagyon fiatal társadalmat, egyfajta ősközösséget, az emberiség hajnalán. A helytől, környezettől, sajátos tapasztalatoktól függően az egyik törzs kicsit ilyen, a másik olyan, nagy a változékonyság, nehezen előrelátható a fejlődés, bonyolultak a kölcsönhatások, olyan ez, mintha magas lenne a hőmérsékleti tartomány, mintha minden mezőszerű lenne, tiszta energia.

Ezzel ellentétben az öreg társadalom szabályozott, tele van szabványokkal, egyetemes és örök törvényekkel, merev előírásokkal és szabályokkal. Minden ugyanolyan, minden tehetetlen, minden kerekded, minden előre kiszámítható. Alacsony az entrópia.

S most akkor nézzük a modern társadalmat, amelyben élünk. Nem úgy tűnik, mintha nagyon öreg lenne? Pedig nem az öregség jellemző rá. Hanem a koraöregség. Mintha az öregséget valamilyen aktív befolyás felgyorsította volna. Feltételezzük, hogy ez a befolyás szándékos. Az ördög terve.

Nos, az ördög pontosan annyira tehet róla, hogy ördög, mint a szúnyog, vagy a pióca, hogy vérszívásból él, vagy a ragadozó, hogy öl. Ez a dolga. A baj nem ott van, hogy az ördög ördögként viselkedik. A baj ott van, hogy az ördög megtéveszt, s azt a közember imádja, rajong érte, isteníti.

Az ördög információmérnök, aki arra szakosodott, hogy az információt úgy tálalja, hogy a közember információfeldolgozását a maga szempontjai szerint átalakítsa pontosan úgy, mint ahogy egy vírus átprogramozza a sejtműködést.

Képzeljük magunkat az ördög helyébe. Mi a célunk? Hogy a társadalom gyenge részekből álljon, egyedekből, ember-atomokból. Ne mezőszerű legyen, mint az ionizált gáz, hanem részecskeszerű, minta a jégkristály.

Az ördög tehát az individualizmust hirdeti. Minden életműködés beleértve a táplálkozást (globális ipari egyenétel), a fajfentartás (egyéni pillanatnyi örömre lefokozott nemi szerep), a gondolkodás (egyéni boldogság, egyéni szórakozás, a celeb és én, a gép és én, a divat és én) egyéni szintű kell legyen, mert így szabványosítható és központosítható.

A gondolkodás ideológiára szűkül: csak ez és csak az az egy szempont szerint felépített narratíva , vagyis mese (narrare, mesélni) az elfogadott, a szabvány. A vallás szabvány, melyet egységesített, központi, mindenkinek ugyanolyan előírások szerint kell gyakorolnia. Az egészség is szabvány, ahol a gyógyszer helyettesíti a helyi és sajátos problémamegoldást.

Minden értesülést pedig standard csőszerű távollátással (tele-vision) egy kamerán keresztül szerzünk hivatalos úton a modernkor új prófétájától, a médiától.

De ez még nem elég. Mert ott van az ördög legnagyobb ellensége, amely és aki mindig sajátosságot, eredetiséget, előre nem látható potencialitást, tiszta energiát hoz vissza a rendszerbe. Igen, az ördög végső ellensége ez, a tiszta energia, a GYERMEK.

Gyermektelen, elöregedő társadalom, ahol minden a pillanatnyi és egyéni élvezet, mely központosított, mint a hírek, a telefon, s a képviselők, akik az ördögi ideológiát pénzért hirdetik, mint a szerepét felmondó színész. A gyermeket el kell pusztítani, ezért bevetünk mindent: környezetvédelem, alternatív szexualitás, háború.

Negyedik fázis

Csakhogy nemcsak az anyagnak van halmazállapota, hanem a szellemnek is. A manipulált józan ész, az ördög által uralt egyéni boldogság egyszerű jégkristályától a magasanszervezett és sajátos közösségi elmeműködésig van egy végtelen spektrum. Pontosan úgy, mint a bálványimádástól a sokrétű és széles látószögű, szerves figyelmű, bölcs gondolkodásig (bölcsesség szeretete, philo sophia).

Ez az, ami összeköti a gyermeket és a szellemet: sajátosság és végtelen potencialitás. Ahol a helyi élettapasztalatok sajátosan és mélyen vannak elemezve, ott az ördög tehetetlen. Ott nincsenek sem ideológiák, sem felbérelt képviselők, sem választások, sem szabványosított tekintélyek, sem bálványok. Sem sztárok, sem celebek, sem divatok. Ott helyi, sajátos közösség van és sok gyermek.

A szellem valódi gyermekei, tele potencialitással és magas hőmérsékleten gondozzák a kertjüket és nevelik a gyermekeiket az ötödik halmazállapotban. Mert az ötödik halmazállapot a tiszta szellemi energia, melynek potencialitása végtelen, mint a gyermeké.

A bölcsesség és a gyermek a legszorosabb kapocs, az egyetlen, mely erősebb, mint a csaló és az ostoba kapcsolata. A pokol jeges, egynemű, passzív és egyszerű. A menny pedig bonyolult, sokféle, folyton változó és végtelen, mint a tiszta energia.